⁓ Colombia ⁓ (Larry Stylinson) Befejezett

37. Szökés

⁓Louis⁓

Jólesően dőlők hátra a kanapén, egyszál fürdőnadrágban a kávésbögrémmel a kezemben. Az elmúlt két hétben ez az első alkalom, hogy felkelhetek végre az ágyból. Alberto most direkt nem engedett ki előbb, így legalább nem tudtam mást csinálni mint egész nap feküdni. Szerencsére Harry legalább velem volt. Bár voltak olyan pillanatok amikor meg tudtam volna folytani. Tulajdonképpen most is csak magamnak engedtem meg a lejövetelt. Harry még alszik, így nyugodtan ki tudtam osonni a szobából. Huanita azért kicsit csodálkozva méregetett, de nem szól egy szót sem. Legalábbis azért nem, hogy felkeltem. A tévében semmi nincs persze amikor végre ide ülök elé, akkor semmi nézhetőt nem találok. Na nem baj akkor kimegyek a teraszra süttettem a hasamat. Alig múlt még délelőtt 10 óra, a nap már hétágra süt.

- Hová mész drága? - teszi fel a kérdést Nita még a kezeit is csípőre teszi gyanúsan méreget közben.

- Kimegyek napozni, de az is lehet úszom egyet. - nézek bele a nadrágomba ott a seb már tök jól gyógyul ahogy az oldalamon lévő is.

- Rendben, de csak óvatosan. A teraszról el ne mozdulj! Figyellek. - még a mutató ujját is feltartja hozzá. Halvány mosolyt eleresztve hagyom ott. Persze majd még oda is díszkisérettel megyek, morgolódom magamban. Nem állt szándékomban messzebb menni amúgy sem. Kényelmesen helyezkedem el az egyik napágyon. Nita férje Pedro már kinyitotta a napernyőket, de ehhez az egyhez még kényelmesen ide süt a nap. A napszemüveget feltéve még a szemem is lehunyom, nagyon jól esik a kellemes meleg. Ordibálásra kapom fel a fejemet pedig már éppen kezdtem elszunnyadni. Sejtem kitől jönnek a hangok. Gyorsan és amennyire óvatosan csak tudok mászok be a medencébe. Nem sokkal hűvösebb a víz mint a kinti hőmérséklet. Egészen az államig merülök szorosan a medence falához simulva. Így talán nem vesz észre a zöldszemű ordibáló veszedelem, ami a hangok alapján közeledik.

- Miből gondoltad, hogy nem foglak észre venni? Kifelé, mi a faszt képzelsz magadról? - dörren rám miközben a szemei villámokat szórnak. Szólni sem merek most meglehetősen mérges. A szemeimben is könnyek gyűlnek, réges rég nem beszélt már így velem. Nem is tudom most mi lelte azt hiszem jobb, ha kimegyek a vízből. Elevickélek a lépcső felé, de meg sem várja míg kiérek szó szerint kiránt a karomnál fogva. Mindenem reszket alig bírom leplezni lehajtott fejjel didergek. A karom fáj nagyon erősen szorít, pedig soha ilyet nem csinált. Szándékosan nem. Egy törölközőt nyújt felém.

- Befelé a házba, az ágyig meg se állj. - szűri a fogai között, azt hiszem most nem állok le vele vitatkozni. Sietősen csavarom magamra az anyagdarabot majd a könnyeimet törölgetve indulok. Az ujjai nyomai izzó vasként égetik a bőrömet. Otthagyva őt a medence mellett, trappolok befelé. A konyhába elhaladok Nita mellett aki csak bánatosan néz utánam. Felérve még a fürdő ajtót is magamra csapom, sőt be is zárom. Ha feljön őrjöngve legalább később kapjon el. Mást úgy sem tudok ellene tenni. Nem értem mi volt a baj azzal, hogy lementem. Csak feküdtem ott is nem erőltettem meg magamat. A könnyek folyamatosan folynak végig az arcomon, rég nem féltem már Harry- től. Ahogy most nézett az viszont nagyon ijesztő volt. Újra feltörnek belőlem a dolgok, mennyire rettegtem amikor Escobar emberei kínoztak, mennyire nagyon fájt.

- Nem engedsz be? - szól halkan hangja most sokkal nyugodtabb. De biztos csak azért, hogy hozzám férjen.

- Nem. Nem akarlak. Bántani fogsz? - nyüszítem a túloldalról szipogva, de a szívem a torkomban dobog mert folyamatosan feszegeti az ajtót.

- Törpécske nem, dehogyis. Csak beszélni szeretnék veled. Ugye tudod, hogy fél kézzel töröm be az ajtót, ha nem jössz ki. - morogja a zárhoz lépve halkan fordítom el a kulcsot. Majd inkább hátal neki fordulva belépek a tusolóba lemosom magamat. Nem érdekel, ha bejön most nem szeretném látni sem. Mikor végzek óvatosan fordulok meg, de nincs a helyiségben. Akkor nyugszom meg végleg amikor a hálóban sem találom ott. A szekrényből gyorsan kiveszek alsót és pólót. Amint magamon tudom mindkettőt a telefonommal a kezemben bújok be a takaró alá. Felnézek a közösségi oldalakra, de sehol semmi érdekes nincs. Dühösen dobom arrébb a telefont. Ebben a pillanatban hallom meg a lépteket, gyorsan oldalra fordulok az ágyban. A takarót a nyakamig húzom úgy teszek, mint aki alszik. Félek hátha Harry jön, ilyen hamar biztos nem múlik el a mérge igyekszem úrrá lenni a remegésen. Lebukni nem szeretnék. Jön megy a helyiségben, majd a szekrény előtt áll egy darabig. A pilláim alól leskelődőm óvatosan. Olyan ruhát választ amiben el szokott menni itthonról. Végül csendben ki is megy, hatalmas sóhajjal engedem ki a levegőt a tüdőmből. Amíg meg nem hallom lemenni a lépcsőn mozdulni sem merek. Majd lopakodva osonva kelek fel. Átsietek az egyik használaton kívüli vendégszobába. Onnan le lehet látni a kocsi bejáróra. Látom ahogy az egyik fekete Hammer el is húz a háztól. Tehát akkor elment itthonról, azt hiszem most nem is bánom annyira. Vissza battyogok az ágyba, kicsit azért bánt a dolog. Most nem tudom mit gondoljak. A műtét óta hozzám sem akar érni úgy. Talán már nem is szeret? Az elmém folyamatosan gyártja elém a jobbnál jobb képeket míg valóban elnyom az álom.