⁓ Colombia ⁓ (Larry Stylinson) Befejezett

20. Reggeli ébresztő

Hi!

Amint megszoktátok nem szoktam írni megjegyzéseket a fejezetekhez. Ez most egy kivételes alkalom. Szeretném megköszönni mindenkinek az olvasást a csillagokat! A hozzászólásokat főleg, nagyon jól esnek bármi is az amit irtok. Ebből látom, érzem van akinek tetszik amit és ahogyan írok! Milló köszönet, puszi ölelés mindenkinek.
R. 😘

⁓

"- Én megyek veled öcsi! Bárhová! Semmi nem köt ide, a barátom meg úgysem komoly. Melletted akarok lenni. Megismerni téged, Louis- t, az életedet. – ölel át közben mindkettőnket. Végül anya is jön, négyen ölelkezünk persze én vagyok középen alig kapok levegőt, de nem bánom. Ha a szerelmem és a családom az okozója."

Már éjfél is elmúlik mire ágyba kerülünk, azért picikét elfáradtam. Pedig még a tusolás hátra van, annyira boldog vagyok a mosolyt le sem tudom vakarni a képemről.

- Azt hiszem ez egy igen jól sikerült nap volt. – jegyzem meg miután becsukódott mögöttünk a szoba ajtó. Persze Louis még mindig duzzog a vásárlás miatt. Karba tett kezekkel ül le az ágyra. Anyu készített törölközőt és kerített valahonnan alsót meg pólót. Nem engedte, hogy a vásárolt dolgokat felvegyük mielőtt kimosná azokat.

- Még mindig duzzogsz Törpicsek? – állok elé a lábait szétfeszítve, hogy közéjük tudjak állni.

- Amikor duzzogok nem szólók hozzád! Most sem szólók tehát duzzogok! – morogja azúr kék szemei most érdekes kék árnyalatban csillognak, de ez is nagyon szép. Karjait hirtelen megfogva a feje fölé tolom közben hanyatt döntöm az ágyon.

- Ha mérges vagy és hisztis az még jobb. Csináld csak! – morgom a füle tövére, ahol még nincs szívás folt most biztos kerül. Kezeit feszegeti ijedten kapom fel a tekintetemet, csak a könnyeket látom csillanni a szemében.

- Sajnálom, nem akartalak megijeszteni. – azonnal el is engedem a karjait, ajkát keresem egy megnyugtató csókra. Lágyan kezdem puszilgatni a kicsi félős babámat.

- Kérlek Hazzus ne, ne fogj le többet. Vagy legalább szólj előtte. – szipogja.

- Ígérem kicsim nem teszem. Vettem neked meglepit! – emelkedek el kicsit tőle a lábai közé térdelek miközben felhúzom ülő helyzetbe.

- Elég meglepi volt az a rengeteg drága ruha, nem mérgesíts báró úr! Nem tudom mit csinálok veled! – fenyegetőzik, eltátott szájjal hallgatom. Ilyen a világon nincs, hogy a picsába képes felizgatni csupán a hangnemével. A zsebembe nyúlok, hogy elővegyem a dobozt. Kinyitva nyújtom át neki, a szemei is tágra nyílnak.

- Az esküvőhöz gyűrű is kell. Remélem jó lesz a méret! Ugye nem gondoltad meg magadat? – kérdezem kicsit félve. Megfogja az egyik gyűrűt majd a kezemet is. Engedelmesen tartom neki, míg fel húzza az ujjamra.

- Nem, nem gondoltam meg magamat. És te? – tartja felém a dobozt és én is ugyanezzel a mozdulattal húzom fel az övét.

- Én sem, hová gondolsz? Nekem lesz a legszebb legcukibb leg, legebb férjem a földön! – válaszolom, megbabonázva nézi az apró zöld köves gyűrűt az ujján.

- Pont olyan, mint a szemed színe. – vigyorodik el rám nézve.

- Az enyém meg, mint a te szemedé! Egy csókót? – hajolok a csábító ajkak felé, ez a csók most más, mint az eddigiek. Szerelmes és vággyal teli. Hosszú – hosszú percekig tartó lassú tánc.