⁓ Colombia ⁓ (Larry Stylinson) Befejezett

14. Kalitkába zárt madár

...mint tót a lovának. Kicsit elemelkedve nézek fel a szépséges arcára, behunyt szemekkel piheg és sóhajtozik. Fél kézzel előkeresem a síkosítót. Felhajolok az ajkaihoz apró puszikat hagyva rajtuk...

- Mit szeretnél édes? Mit tegyek veled? – szemeit kinyitja a kezem nem tétlenkedik közben. A szerszámát folyamatosan simogatom.

- Szeretném megpróbálni, azt tudod! – mondja, de a szemeiben látom a bizonytalanságot. Újra vissza helyezkedem a lábai közé, gyönyörű szerszáma már reszketve vár rám ahogy a gazdája is. Óvatos mozdulatokkal kényeztetem tovább. A kezeimet szigorúan féken tartva, mikor már nem remeg akkor vetem be őket csak. De előszőr a nyelvem érezheti a bejáratánál. Hangosan felvisít, ezt a hangot még nem is hallottam tőle.

- Nekem ezt még senki, ó jézusom! Senki nem csinálta. – próbálja formálni a szavakat két nyüszítés közben. Itt az idő az ujjaimat is bevessem, de egyet és annak is csak a hegyét. Észrevétlenül zselézem be és cserélem le a nyelvemet. Felpillantok rá csak a saját hajába marva szenved a kéjtől. Amikor megérzi a számat a farkán majdhogynem zokog. Egy pillanatra megállok mielőtt éreztetném az ujjamat vele. De semmi egyéb reakció, mint a jó Isten mantrázása. A második ujjamnál már kicsit húzza el magát. Azonnal abba is hagyom, egy is elég és a szám marad, viszont most már muszáj saját magamhoz is érjek. Így nem egyszerű a művelet, de muszáj megoldanom. A farkam már fájdalmasan feszül, nekem sem tart sokáig eljutni a csúcsra ahogy neki sem. Lihegve éri az orgazmus, beterítve élvezetével a torkomat. Óvatosan húzom ki belőle az ujjamat. Vigyorogva engedem ki a számból is a szerszámát, majd a hasán végig nyalva csorgatom rá, amit adott. Mire a szájához felérek már nem marad semmi a számban. Kicsit dühösen, de még mindig kifulladva pillog rám.

- Ez nem volt szép. – morogja végig mutatva magán, ezzel a lendülettel hasalok rá így összekenve magamat is.

- Nekem elég volt a sajátom, de már az is rajtad van. Rákentem a pocakodra és amint látod bele is hasalok. Így legalább tudsz velem fürcsizni jönni. És tovább tudom a tökéletes testedet stírőlni, no meg tapizni. – puszilgatom végig az ajkait az állát és a nyakát is.

⁕

A hajnali ébresztő nem esik túl jól, de muszáj, ha el akarjuk érni a gépet. Louis még alszik, hagyom az utolsó pillanatig pihenni. Addig fogat mosok és kezdenem kell a hajammal is valamit. Mindenképpen össze kell fogjam, hogy a sapka alá beférjen. Ha a név alapján nem is fognak meg, a képem még ott virít a rendszerükben. Nem mondom, hogy nem aggódóm kicsit. De nem engedhetem vissza a Kékszeműt egyedül, még valami baja esik. Halkan magamra kapom a kikészített ruhákat majd célba veszem a konyhát csinálok kávét. Persze az illatokból ítélve Huanita már réges régen megelőzött.

- Jó reggelt! – köszöntöm. Csak mosolyogva fordul meg, hogy rám nézzen. Ahogy elnézem minimum öt fogásos reggelit készített, megint!

- Neked is ifjúúr! A többiek?

- Louis alszik még. A tegnapi nap kicsit sok volt neki, még hagyom picikét aludni. De majd viszek fel neki kávét. – válaszolom és leülök a saját bögrém társaságában az asztalhoz. Nita a kezeit megtámasztva az asztalon hajol az arcomba. Vizsgál és kémlel, de nem szól egy szót sem.

- Most mi van? Fogkrémes vagyok vagy mi? – mire csak elkuncogja magát.

- Nem Harry, csak szerelemes! – jegyzi meg, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.

- Ó, dehogy is! Miből gondolsz ilyet te asszony! – nyikkanok meg, kicsit meglep. De hát a figyelő szemei elől sosem tudtam elbújni.