17. A bosszú

704 48 2
                                    


" ...már újra láthatom a mosolyt az arcán. "

Vacsora végeztével nekem kell elpakolnom még mosogatni is. Egészen bele izzadok mire végzek, többet kell fizetnem Huanita -nak. Ez a meló nem embernek való, mármint nekem.

- Fürdesz velem Harry? – ölel át hátulról a kedves a vállamat puszilgatva. Csak hátra hajtom a fejem egy puszira legalább.

- Persze! Ki nem hagynám sosem. Nagyon szeretek veled fürdeni. – meg is fordulok az ölelésben gyönyörködöm a csoda kék szemeiben. Majd kézen fogva húz magával az emeletre. Egymást vetkőztetve csókolózva botladozunk a tusoló felé. Majd mosdatjuk le a másikat odabent, látom és érzem a vágyát fokozódni. Popsijánál fogva húzom magamhoz egészen közel, a nyakát birtokba véve keresem a már jól ismert érzékeny pontjait. Amikről tudom, hogy mennyire szereti. Halkan nyögdécsel a karjaimban, a kezei egy pillanatra sem tétlenkednek.

- Meg kellene törölközni kicsit fázom. – lihegi kifulladva, a csókcsata végén. Hagytam nyerni, mint mindig.

- De az ágyban folytatjuk! – morgom miközben már hátat is fordított. A vállait is megharapdálom kicsit a hátsója markolászása közben.

- Harold! Egy kicsit hagyj, csupa vizes vagy! Tessék megtörölközni. – dörren rám. Na ilyen hangnemet még nem hallottam tőle. Rápillantva látom ijedten szívja be az alsó ajkát is. Pedig, ha tudná mennyire tetszett ez, még jobban beindít.

- Imádom, ha így beszélsz velem! – susogom már újra az ajkai közé. Óvatosan hátrálok vele az ágyig, majd hanyatt döntöm magunkat. A lábaim közé húzva simogatom tovább. A fejem mellett megtámasztva a karjait puszilgatja végig az állam vonalát. Majd ajkaival lejjebb siklik a mellkasomra, csak a fejemet dobálva élvezkedem. Egyre lejjebb és lejjebb halad, alig bírom a csípőm nyugton tartani. Mikor végre eléri a célját, egy kicsit sem halk nyögés hagyja el a számat. Most nem hagyom neki, hogy így csinálja végig egészen mást szeretnék. De kicsit még élvezem a forró ajkait, valami hihetetlen jól csinálja. Vállainál fogva húzom fel egy csókra és most hagyja is. Nyelvem lágyan siklik át az ajkain. Forró táncba hívva az övét, szerelemmel telve kergetőzünk. Hirtelen mozdulattal fordítok a helyzetünkön most rajtam a sor, hogy kényeztessem a csodálatos testét. Szépséges nyomokat hagyok a nyakán és a mellkasán is. Lássa csak mindenki, hogy az enyém. Tisztességesen dobálja magát amikor a farkához érintem a nyelvem hegyét. Apró körkörös mozdulatokkal készülök az őrületbe kergetni. Hallatja a hangját rendesen, mikor már szinte visít csak akkor kapom elő a zselét. Bőven kenek mindenhová, mikor érzi az első ujjamat még a lélegzetét is visszafolytja. Felpillantok rá, behunyt szemekkel a saját haját markolássza csak.

- Ugye szólsz, ha fáj? – búgom a lábai közül.

- Igenhh de, de folytasd nagyon jó. – próbálja nyögdécselni. Neki adom a második ujjamat is, egyre jobban tolja rá magát a kezemre. Felhajolok hozzá az ajkait keresve, most muszáj lesz. Ez kicsit nagyobb lesz, mint az ujjam. Óvatosan húzom ki őket, mérges fújtatás kapok csak.

- Ez kicsit másabb lesz szerelmem, készen állsz? - a tekintetét keresem rám nézve bólint. Végig a szemeibe nézve illesztem be magamat, lassan nagyon lassan haladok be. Beszívott ajkakkal vár, a levegőt is benntartja. Pár centi után megállok, várnom kell. Muszáj!

- Nagyon szűk vagy és forró édesem! – puszilgatom az ajkait az állát közben. Majd folytatom ettől óvatosabb nem tudok lenni. Mikor elérem a végét újra megállok a tekintetét keresve, de már behunyta a szemeit.

⁓ Colombia ⁓ (Larry Stylinson) BefejezettOpowieści tętniące życiem. Odkryj je teraz