⁓ Colombia ⁓ (Larry Stylinson) Befejezett

15. " Kedves "szomszéd

... szemeibe nézve. Amikben most csak könnyeket látok gyűlni, még azelött törlöm le, hogy kicsordulnának.

- Mivel érdemeltem ki, hogy szeretsz engem? – szipogja.

- Ezt nem kiérdemli valaki, ez úgy jön. Nem győzöm hangsúlyozni mennyire csodálatos vagy. Csak az eddigiek, akikkel összefutottál nem tudtak értékelni téged. De tudod nem baj. Én értékelem, engem sem szeretett még senki szívből. Te igen, akkor annyi a minimum, hogy megbecsülöm és a tenyeremen hordozlak. – húzom közelebb, hogy egy szerelmes csókot adhassak neki. Amiben érezze mennyire komolyak a szavaim.

- Én teljes szívemből szeretlek báró úr. – kuncogja bele a számba.

Baromi hosszú egy átszállásos repülő út után, végre landolunk a Heathrow -n. Aludtuk elég sokat, de mégsem ágyban. Nagyon kíváncsi vagyok Louis lakására, bár igen szégyellősen beszélt róla. Előtte még el kell menjünk a Londoni elosztóba. Muszáj fegyvert szerezzek mert megörülök, hogy még egy kés sincs nálam. A gépre semmi ilyesmit nem lehet felvinni, még egy körömvágó kisollót sem. A kötelező ellenőrzésre még sorba kell álljunk, ha most nem kapnak el akkor sosem.

- Mit csináltak maguk Columbiában? – nézi át az útlevelemet a határőr vagy rendőr fogalmam sincs melyik. Louis azonnal remegni kezd az ölelésemben, hátra pillantok Ringo -ra mielőtt válaszolnék.

- Oda járunk egyetemre, én az orvosira a párom a gazdaságira. – válaszolom tömören.

- Miért pont oda? Angliában nincs elég iskola? – már Lou útlevelét lapozgatja.

- De van itt is, csak ott megfizethetőbb. – nem igazán szeretnék társalogni vele.

- Rendben, ha nincs maguknál semmi tiltott dolog akkor mehetnek érezzék jól magukat a vakáción. – mondja majd utunkra is enged. Nem voltunk gyanúsak ezért nem is futatott le semmiféle keresést a rendszeren. Kicsit frusztráltan fújom ki a levegőt a tüdőmből.

- Nem nincs nálunk semmi. Köszönjük minden jót. – indulok is húzom magammal a félős kis Törpémet. Mindjárt elájul az izgalomtól, de ez inkább a haza térése miatt van. Odakint várunk pár percet míg megérkezik Rodrigo Daniell -el. Fejemet kapkodva nézek körbe. Az érzések, az illatok ennyi év után újra angol földön lenni felemelő érzés. A könnyeket nem is tudom visszatartani. Percekig csak állok mozdulatlanul és emlékek százait futtatom le magam előtt. A többiek csak csendben figyelnek és várnak. Végül Ringo megunja és leint egy taxit. Mind a négyen benyomulunk a fura járműbe.

- Hová vigyem önöket. – kérdezi alkalmi sofőrünk. Louis már mondaná is a címet, de leintem

- Először el kell menjünk egy helyre majd csak utána megyünk haza édes. Rendben? – csak bólint, gyorsan megadom a címet aztán már indulunk is. A csomagokat egy másik taxi hozza utánunk. Oda együtt megyünk, ott majd Dan és Ringo a másik taxival megy tovább Daniell- hez. A reptértől nincs messze a hely hamar meg is érkezünk.

- Várjatok meg a kocsiban, Rodrigo te gyere velem. Öt perc és jövünk. - ezt inkább már a taxisnak címzem. Mielőtt kiszállnék azért körbe nézek, de nem látok semmi gyanúsat. Nem szóltam az ittenieknek a jövetelemről. Sőt sosem látták még a főnököt. Vagyis igen, de az itteni vezető utazott hozzám Columbiába. Amint belépünk a húsboltba beállok a sorba mintha vevő lennék. Amikor sorra kerülök a jelszó hallatán a nő kicsit hátra hőköl, de végül biccent a fejével hátra. Azonnal arra is vesszük az irányt. Nem telik bele sok idő míg megjelenik az itten összekötő. Felvesszük a fegyvereket, most nem azért jöttem, hogy hosszabb tárgyalást folytassak vele. Valamint a fiúkat sem szeretném sokáig egyedül hagyni. Odakint még elbúcsúzunk Ringo -éktól, nem mennek messzire és telefonon úgyis tartjuk a kapcsolatot. Kicsit azért izgul ő is, először jár Angliába. Az autóba vissza ülve a taxis várja a címet, de Louis nem szól csak lehajtott fejjel ücsörög.