⁓ Colombia ⁓ (Larry Stylinson) Befejezett

24. Fuss...

„...fogalmam sincs mivel tudnám még bizonyítani az iránta érzett szerelmemet."

- Lemaradunk a gépről srácok! – érkezik kintről a hang. Daniell igen csak ideges, ahogy hallom.

- Jövünk! – szólók vissza. Még utoljára letörlöm a drága arcáról a könnyeket és megpuszilgatom kicsit.

- Szeretlek mindennél jobban édesem. – búgom a nyakába kifelé menet. Csak vigyorogva fordul hátra. Végre láthatom a mosolyát, remélem még sokáig megmarad.

- Remélem most már mindent megbeszéltetek. – mondja Ringo amikor visszaérünk a társasághoz.

- Meg, mindent. – csak jelentőség teljesen pillantok rá. Amiből tudja, hogy majd később beszélünk. Gyorsan lehajtom a már rég kihült tejes kávémat. Lou is hasonlóan a kakaót, vagy ahogy ő hívja csokit. Bár szerintem tök ugyan az, mint a kakaó.

- Na lányok izgultok? – fordulok anyukámhoz és a nővéremhez.

- Hát ilyen hosszú útra még sosem mentünk, félelmetes. Repülőn sem ültünk, ugye nem fog lezuhanni?  – kérdezi Gemma aggódva.

- Hát még semmi nem maradt fent a levegőben! De nem, nem hinném. – mosolygok rájuk, miközben még utoljára átadjuk az útleveleinket és a repülőjegyeket is. A gépen már a légiutas kísérők kedvesen elterelgetnek mindannyiunkat a saját helye felé. Anyának és Gemmának sikerült egymás mellé foglalnom. Nem volt egyszerű az utolsó pillanatban. De úgy, mint Columbiában pénzel itt is sok mindent meg lehet oldani. Kényelmesen helyezkedünk el mindannyian a saját helyünkön. Még pár perc és megkezdődik az utazás, immáron a családommal kibővülve. Gyönyörű férjemmel, anyukámmal a tesómmal. Talán már régen nem voltam ennyire boldog, mint most. A számhoz emelem a kicsi Törpicsek kezét, tudom nem szereti ezt a részt. Amennyire csak tudom közel is húzom magamhoz, majd az ajkait is megsimogatom az enyémekkel emelkedés közben. Idegesen szuszog csak. Igaz megígértem, hogy nem bántom Alejandro-t, de azt nem, hogy más sem fogja. Amint lesz alkalmam beszélni Rodrigo - val meg is tárgyaljuk a részleteket. Louis- nak pedig veszek másik telefonkártyát, mert a mostanit lehúztam a budin.

- Jobb már kicsi? – húzódom el a szépséges finom ajkaitól. Csak álmosan bólogat, hiába ez a hajnali utazás igencsak megterhelő.

- Jobb. De a fülem borzasztóan be van dugulva. – nyögi miközben megküzd az ülésével, hogy hátra tudja dönteni.

- Mindjárt jobb lesz szerelemem. Pihenj picit, itt leszek vigyázok rád. – nyomok a homlokára egy puszikát, óvatosan simít végig az arcomon. Még egy darabig nézem, pontosan addig amíg el nem alszik. Majd felállva Ringo felé veszem az irányt. Azonnal érti miért érkeztem, amint megállok az ülése mellett. Szólnom sem kell már jön is utánam. A mosdó előtt tudunk megállni gyorsan elmondok neki mindent. Végül abban maradunk, hogy majd otthon kicsit elbeszélgetünk Alejandro - val. Az ülés felé visszaérve Louis nincs sehol. Abba a mosdóba nem mehetett, ahol mi voltunk az feltűnt volna. Nagyon nem aggódom, a gépen nem tud eltűnni. A másik mosdó felé veszem az irányt, halkan kopogok be.

- Lou bébi itt vagy? Ugye minden rendben? – kérdezem halkan a csukott ajtótól. De csak egy kar nyúlik ki és ránt be a résen. Feleszmélni sincs időm a finom nyelve már a számban van. Csak nyögni van erőm, annyira kívánom. Napok óta ilyen hévvel nem érintett, most meg már a nadrágom is a bokámnál van.

- Jól vagyok! Nem még annyira nem, de mindjárt jól leszek. – morogja és mint a szivattyú tapad a farkamra. A szemeim is kigúvadnak annyira fantasztikusan képes ezt csinálni.