⁓ Colombia ⁓ (Larry Stylinson) Befejezett

12. Shopping

Amikor visszaérünk a nagyházba már ott várakoznak a pluszban rendelt testőrök és a ház őrzésére kért emberek is. Vannak vagy húszan.

- Látom Rodrigo nem bíztad a véletlenre. – morgom a latin felé, aki éppen felfalni készül a kicsi szőkét.

- Nem. Akit lehetett ide hívtam. Muszáj! Most már nem csak magunkért felelünk. Daniell mondta, hogy Louis is marad. Örülök. Gratulálok. – mondja őszintén.

- Bizony itt marad! Velem. Már az én kedvesem, ugye Törpicsek? – suttogom a fülébe, de nem bírom megállni, hogy ne nyaljak bele. Csak szégyellősen húzza el picit magát.

- Igen. – leheli halkan.

- Mikor akartok vissza menni Angliába? Daniell dolgait is el kell intézzük, én sem engedem el őt innen többé! – mondja vidáman miközben kikecmergünk a kocsiból. Huanita már rohan is befelé Miriam- al a nyomában. Kötelességének érzi azonnal intézni a konyha ügyeit. Legalább valami vacsorát csináljon pedig mondtuk neki, hogy hagyja. De hát nem ért a szóból. A testőrök gyűrűjében szorosan ölelve a kócost jutunk el a házhoz. Már csak akkor merem kiengedni a bent tartott levegőt, amikor a nappali közepén állok.

- Öt perc és kész a vacsora drágáim. – kiabálja Nita. Addig mindannyian megrohamozzuk a szobáinkat. Louis- val a nyomomban indulok az emeletre. A csomagokat az egyik smasszer hozza utánunk. Miután Lou -ra rászóltam, hogy ne cipekedjen. Amint felérek fáradtan dőlök hanyatt az ágyon. A Kékszemű csak az ajtóban toporog. Fejemet felemelve nézek rá várakozón.

- Na most mi van? Nem jössz be? – kérdezem a könyökömre támaszkodva. Először csak lesüti a tekintetét, mintha a padló annyira érdekes lenne.

- Nem. Nekem nem kellene a másik szobába mennem? – leheli el a mondandóját csak elkerekednek a szemeim.

- Már miért is kellene neked másik szobába menned. Nem értelek! Nem akarsz velem egy szobában lakni?

- De. De igen. Csak. Csak Alejandro azt mondta, hogy te nem szoktál senkivel sem együtt lakni és aludni sem. Ezért gondoltam, hogy én inkább oda megyek. – és már fordul is, hogy induljon. Azonnal fel is ugrom az ágyról, hogy visszatartsam. Kicsit hevesre sikerül, a karját tudom elkapni csak. Nem szándékosan, de megszorítom. Fel is nyikkan és rögtön remegni kezd. Finoman húzom ölelésre a drága testet.

- Veled akarok aludni és lakni is egy szobában ahogy eddig is. Alejandro nem volt erre méltó, te viszont igen. Ilyen butaság még egyszer eszedbe sem jusson. – ringatom magunkat míg megnyugszik. – Bocsánat nem akartalak megijeszteni. – susogom tovább a fülébe, mire csak bólint egyet és már megnyugodva indul a szoba közepe felé. Csak figyelem ahogy jár, ahogy a nadrág áll rajta. Nem tudok vele betelni. Mind a 173 centije vonz. Csodálatosan formás hátsója, a lábai. A mindig cukin kócos haja tényleg olyan, mint egy igen helyes kis törpécske.

- Akkor jó, vacsiig letusolok. Kicsit elfáradtam ma. Hosszú volt az út. – már indul is a fürdő szoba felé. Remélem egyszer majd megnyugszik és biztonságban fogja magát érezni. Csak mosolyogva követem a tekintetemmel, a szememet egy pillanatra sem veszem le róla. Majd már csak akkor, amikor becsukódik mögötte az ajtó.

⁕

Két hét telt el mióta Escobar emberei elintézték a képemet. Most már semmi nem látszik a művükből, a mocsok viszont tartotta magát a megállapodásunkhoz. A rendőrséget visszakaptuk. Ezért reggeli után indulnom is kell egy megbeszélésre az egyik kerületi kapitánnyal. Rodrigo eljön velem, Louis és Daniell vásárolni mennek.