⁓ Colombia ⁓ (Larry Stylinson) Befejezett

1. Kék szemek

Sziasztok! 

Ime meghoztam ennek a történetnek az első részét. Ő lesz a pénteki történet, most már minden napra jut egy könyv. Fogadjátok ugyanolyan szeretettel, mint az összes többit. Nyugodtan írjatok véleményt vagy bármit. Persze a vote- ot se feledjétek.  Csak ebből látom, hogy van érdeklődés és érdemes írnom. Puszi R. 

A szivarszekrény előtt állva nézem annak tartalmát, a fejem zsong. Ki is veszek egyet, most sokat nem gondolkodom melyikre essen a választásom. Miért is menne simán minden? Columbiára ez amúgy sem jellemző! Ha tehettem volna már réges régen itt hagyom ezt az egész helyet. Talán már akkor kellett volna, mikor apám rám hagyta a kartellt. Erőszakkal hurcoltak ide még gyerekkoromban és már alig emlékszem az igazi szüleimre. Jó ideje már nem volt probléma a szállítmányokkal sem, hát most van. Idegesen túrok bele a hajamba. Amikor is kivágódik az ajtó Alejandro riszálja be magát rajta, nőket megszégyenítő módon. Meglepődve fordulok meg a lendülettől majdnem el is esek. A kezében lévő papír táskákat hanyag eleganciával hajítja a kanapéra, a hitelkártyámat pedig az íróasztalra. A forgószékbe leülve keresztbe tett lábakkal nézem végig a műsort. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy a faszba tudtam összeszedni ezt a srácot?

- Mégis, mi a fészkes fenét keresel a dolgozószobámban? Kopogás nélkül meg pláne! – nézek rá értetlenül és nagyon dühösen. Tudja jól, hogy nem tűröm az efféle viselkedést.

- mió querida! * – de azonnal le is intem, angolra váltva folytatja. – Szóval kedvesem, gondoltam bejövök megnézem mi van veled! Már hiányzol. – kezd el nyafogni. Csak hogy ez most nem hat meg. Körülbelül mióta, hogy tudom mit művel a hátam mögött.

- Ja, hiányzom mi? Amikor a pénzemet kell költeni, akkor nem hiányzom? – kérdezem összeszűkített szemekkel felé indulva. Tudom jól csak a pénz miatt van velem. Úgy ahogy eddig mindenki!

- Nagyon érdekes vagy Alejandro, tudod már 2000 es éveket írjuk. Érkezik üzenet a banktól minden egyes költésed után. Te tényleg ennyire hülyének nézel, hogy nem fog feltűnni mit csinálsz?

- De Harry te most miről beszélsz? – kérdezi ijedten, amikor az állát elkapva szorítom a falhoz.

- Azt még elnézem, hogy napi félmilliót elköltesz különböző butikokban. De, hogy a fiúkádnak ajándékokat veszel a pénzemen, azt már nem. Miből gondoltad, hogy nem fogok rájönni mit művelsz a hátam mögött? – meg sem mer szólalni közben, csak reszket, mint a nyárfa levél. Amit jobban is tesz, mert olyan dühös vagyok. Itt tudnám megfojtani puszta kézzel. Inkább elengedem mielőtt valóban meg is teszem.

- Most azonnal takarodj fel a szobádba, nem vagyok rád kíváncsi! – ordítok rá, amúgy sem talált jó hangulatomban.

- Miért vagy ilyen megint? – nyafog keresztbe font karokkal még a lábával is dobog közben.

- Neked ahhoz semmi közöd nincs! Csináld, amit mondtam! – közelítek felé ő meg egyre kisebbre húzza magát össze. Nem baj féljen csak ez a minimum. Nem hiába enyém Columbia legnagyobb drogkartellje.

- Jó felmegyek, ha ennyire akarod. Este elmegyünk valahová? – kérdezi, de nem hiszem el miért szegül ellen és fáraszt a hülyeségeivel.

- Félrekúrtál Alejandro tűrjem el és még vigyelek is el szórakozni? Ezért minimum a szemeid közé kellene engedjek egy golyót.