⁓ Colombia ⁓ (Larry Stylinson) Befejezett

29.

"...Visszabújok hozzá a homlokát puszilgatva. "

- Visszajöhet. Végig veled marad, persze lehet. Neked bármit lehet.

- Itt leszek. Addig beszélek a többiekkel. Mindenki nagyon aggódik érted. Szeretnél valamit, bármit? – kérdezem mielőtt kimennék ahogy Alberto kérte. Biztos van rá oka amiért kiküld, nem is kérdőjelezem meg.

- Igen, kérek olyan fincsi pudingot, mint a múltkor. Most a szám jól van, de olyat ennék és éhes is vagyok. – próbálja elnyöszörögni.

- Lesz puding amennyit csak akarsz. Szeretlek Lou. – susogom az ajkaira. Majd tényleg megyek nem akarom húzni az időt. Nem tudhatjuk még mekkora a baj. Persze amint kilépek anya és Nita is azonnal az ölelésembe rohan. Én is szorítom őket mintha az életem múlna rajta. A könnyeimet most szabadjára engedhetem, Louis elött nem akartam sírni. Sajnos még nem nyugodhatunk meg teljesen, pláne addig amíg Alberto nem végez.

- Mi van vele, hogy van? Ugye túléli. Hazzy mondj valamit. – zokogja anyukám, közben Gemma is a hátam mögé lép. Hátra fordulok hozzá elengedve így a két idősebbet. Mondandómat inkább Santi- nak szánom.

- Nagyon vigyázz rá! Szeresd őt, soha érted soha ne felejtsd elmondani neki. Ha kell naponta százszor is. Megérteted? - ragadom vállon a srácot kicsit meg is szorítva.

- Igen uram, én...

- Ne uramozzál! Hívj úgy ahogy a többiek is. - vigyorgok rá majd a nővéremre is.

- Akkor most engeded? Áldásodat adod Harry? - kérdezi félve Gemma. Arcát a két kezembe fogom a homlokára nyomok egy puszit.

- Sosem kellett, hogy áldást adjak rátok. Felnőtt vagy Gemma azt teszel, amit csak szeretnél. Örülök nektek, nagyon vigyázzatok egymásra. - hirtelen kapom a fejem az autó felé, mert meghallom az ajtó csapódást. Alberto meglehetősen gondterhelt arccal fordul felénk majd magához int.

- Menjetek be kérlek. Majd később találkozunk. - hadarom, mielőtt indulnék. Alberto mellé lépve csak halkan kezd bele.

- Nagy baj van Hazzy. Ezt itt nem tudom megoldani be kell vigyük a kórházba. El fog vérezni, talán sem kibírja addig! - hadarja, meg kell kapaszkodjak a kocsi oldalában nehogy össze esek a hallottakra.

- Persze induljunk. De nem értem nem vérzik, olyan mintha csak jól összeverték volna. - susogom beszélni is alig bírok.

- Valamit felnyomtak neki, azért nem vérzik kifelé mert az tamponálja. De befelé viszont igen, ez látszik is a hasán. Nem tudom mi az, nem vehetem ki mert akkor itt vérzik el a kocsiban pillanatok alatt. Induljunk. - mondja, de már be is száll, Rodrigo közeledik neki még gyorsan elmondom a lényeget. Persze a részletek nélkül.

- Mondd Nita - nak főzzön pudingot. Ha kész hozd be őket a kórházba. Úgysem fognak nyugton lenni itthon. Köszönök mindent Ringo. - ölelem meg majd tényleg beülök én is a kocsiba. Azonnal Lou feje mellé helyezkedem.

- Hazzy? - szólal meg a kicsikém halkan.

- Itt vagyok melletted hallak.

- Tudom érzem az illatod. Alberto is itt van ugye?

- Persze mindketten vigyázunk rád. A kórházban jól összeraknak majd. Jobb leszel, mint újonnan. - vigyorgok rá, bár tudom nem lát a szemét sem tudja kinyitni. Annyira fel van dagadva pedig mit nem adnék, ha láthatnám a csoda kékjeit.