04. Malfoy

1.1K 35 0
                                    

Végül egyetlen kocsira sem ültem fel. Az utolsó fiáker Ginnyvel, Lunával és Nevillel nélkülem hajtott el a kastély felé.
Luna... Hogy is feletkezhettem meg arról, hogy ő Ginny évfolyamtársa. Látszik mennyire szét vagyok csúszva. Nevillre sem számítottam. Mindig is nehézkesen vette az akadalyokat a tanulás terén, és mégis itt van.

Örömmel fogadtak, de sajnos nem voltam abban a hangulatban, hogy igazán viszonozzam köszöntesüket.

- Ginny, nekem ez most nem megy, inkább gyalog megyek, ha nem gond. - mondtam neki csendesen.

- Várj, szólok nekik és jövök veled.

- Nem, nem kell. Hagyd csak. Jobb lesz egyedül kicsit. Menjetek együtt és mond meg nekik, hogy sajnálom. Majd beszélünk a kastélyban.

Ginny bólintott majd felült melléjük és a Thesztrál elindult velük.

Az út nem is bizonyult olyan hosszúnak gyalog. A hűvös levegő és a csendes, magányos kis sétám megnyugtatott, mire a kastélyhoz értem.

Roxfort. Hát itt vagyok. Még egyszer utoljára. A hatalmas tölgyfaajtó előtt megálltam egy pillanatra. Nagyot sóhajtottam és beléptem rajta.

Egy érzés tört fel mélyen belülről, rég nem volt már hasonlóban részem.
Otthon vagyok.

A nagyterem felé vettem az irányt. Talán nem maradtam le a ceremóniáról. De jó is lenne újra hallani a teszlek süveg dalát. Csak még egyszer utoljára.
A nagyterem elé érve azonban nem várt meglepetéssel fogadott.

Nem gondoltam volna, hogy még valaha is találkozni fogok vele. Most mégis itt volt. Malfoy.

Utoljára 2 hónapja láttam, a minisztérium alagsori tárgyalótermében, láncraverve, holtsápadtan, megtörve.
Harryt, Ront és engem is behívtak a tárgyalására. A Wizengamot tagjai halálbüntetésről sugdolóztak, azt készültek kiszabni rá.
Azonban Harry ismerte Piton emlékeit és Dumbledor álláspontját Malfoyal kapcsolatban. Felszólalt az érdekében és elmondta, Malfoy a szülei bűnei miatt kényszerült olyasmit tenni, amit önként nem vállalt volna el. Elmondta, hogy Malfoynak lett volna lehetősége meghiúsítani a horkrux vadászatot is, hisz megjártuk a kúriájukat, de ő nem azonosította eltorzított arcát, ezáltal megmetette őt és a küldetést.
Én is felszólaltam, amivel magamat legalább annyira megleptem, mint a mellettem felhördülő Ront.
Elmondtam, hogy nagynénje bíztatta őt, hogy kínozzon csak meg nyugodtan, hisz csak egy mocskos kis sárvérű vagyok, megérdemlem. De ő nem tette. Meg nem akadályozhatta a történténteket, de nem ártott nekem, és látszott rajta, megveti azt, amit velem tesznek.
Szökésünkkor nem támadt ránk, mint mindenki más, hagyott minket menekülni.

A Wizengamot végül kijelentette "Nem bűnös". Felmentették a vádak alól. Azonban a tény, hogy halálfaló volt, nem maradhatott teljesen büntetlenül.
Szüleit halálra ítélték, visszaesésük miatt esélyük sem volt enyhébb büntetésre. A Malfoy kúriát lefoglalták, minden értéket elkoboztak. A családi vagyont szétosztották, mindazok között, akiket a Malfoy család valaha is megkárosított. Ebbe Bellatrix ámokfutása is beletartozott.
A maradék igen csekélyke összeget kapta meg Malfoy, amivel "új" életét kezdhetett.

Az ítélet óta nem hallottam felőle és nem is láttam többet.
Sosem gondoltam volna, hogy McGalagony professzor engedélyezi neki a visszatérést Roxfortba.

   Sosem gondoltam volna, hogy McGalagony professzor engedélyezi neki a visszatérést Roxfortba

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

De most mégis itt volt, tőlem nem is olyan messze és Pansy Parkinsonnal társalgott. A róka képű lány épp úgy rajongott érte, mint annak idején.
Pedig Malfoy külseje közel sem volt olyan, mint régen. Már nem volt olyan arrogáns és öntelt a kisugárzása. Már nem a büszke Malfoy jutott eszembe róla, hisz maga a név sem sugallta már a régi nagymúltú aranyvérű család hírnevét.
A név, mint annak viselője is, a varázslótársadalom szégyenfoltja volt csupán, és ez meg is látszott rajta.

- Mit bámulsz, Granger?! - förmedt rám váratlanul Parkinson. - Történtek ide vagy oda, te még mindig csak egy griffendéles söpredék vagy, egy mocskos sárvérű. Hord el magad az utunkból!

Azzal a lendülettel lökött rajtam egyet és Malfoyal az oldalán elvonult a többi hahotázó mardekárossal az alagsor felé. Nyilván a klubbhelyiségük felé tartottak.

- Hát ezt meg miért hagytad? - kérdezte Ginny, mellém lépve.
- Nem tudom. - feleltem őszintén.

A ceremóniárol sajnos lemaradtam és étvágyam sem volt már.

Megannyi küzdelem, harc és vérontás volt mögöttem, és most mégis hagytam, hogy úgy bánjanak velem, mint régen.

Üdv újra Roxfortban...

   Üdv újra Roxfortban

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.


DramioneWhere stories live. Discover now