Dramione

35. Titkos üzenet

A vizsgaidőszak véget ért. Alig pár hét maradt vissza az utolsó roxforti évünkből. Ahoz képest, hogy azt hittem az idei év nyugis sőt talán unalmas lesz, végül mégis kijutott bőven az életveszésely helyzetekből és váratlan fordulatokból.

Persze idén végre a szerelem is rám talált és ezúttal magabiztosan tekintek a jövőmre.

Amíg várunk a vizsgaeredményekre, ami eléggé idegtépő egy várakozás, addig igyekszünk az utolsó napokat a lehető legvidámabban eltölteni.

Luna és Ginny például egyfolytában bohóckodnak, mindig kitalálnak valamit. Jó nézni őket, ahogy együtt szórakoznak.

Részemről már kicsit visszafogotabban ütöm el a szabadidőmet. Alig észrevehetően, de már kezd gömbölyödni a pocakom, így jobban odafigyelek magamra és óvatosabb vagyok. Egyre sűrűbben kapom azon magam, hogy szüntelenül simogatom a hasam, Dracoról nem is beszélve.

Mikor megtudtam, hogy terhes vagyok, bepánikoltam, azt hittem ez túl sok lesz neki, de ő rácafolt erre, nem is kicsit. Folyamatosan figyel és gondoskodik rólunk, mindig ölelget és a pocakom simogatja, alig várja, hogy egy család lehessünk.

Mostanában rajta is érzem kicsit, hogy fusztrált, de biztos vagyok benne, hogy csak a vizsgák miatt az, neki is fontosak az eredmények, hogy aztán tudjuk merre tovább.

Ma ismét szép meleg napos idő köszönt ránk, ezért reggeli után kimentünk a tóhoz. Kényelmesen telepedtünk le a megszokott kis helyünkre egy megtermett fűzfa alá.
A fiatalabb diákok köveket dobáltak a tóba és nevetve figyelték az óriás polipot. Luna és Ginny a part szélén üldögéltek, csupasz lábukat a vízbe lógatva. Én egy kis olvasnivalót hoztam magammal, neki döltem a fának, míg Draco leheveredett a fűbe és fejét a lábamra hajtotta. Szőke haját cirógattam, miközben békésen olvastam, ő pedig csak figyelt engem.

Alig fél órája lehettünk csak kint, mikor egy barna kuvik szállt le mellénk és megcsipkedte Draco kezét finoman.

Hirtelen ült fel, gyorsan lekapta a madár lábáról a levelet és feltépte a borítékot, mintha már várt volna rá.

- Mi az? Mi történt? - kérdezem, de nem válaszol, csak a levelét olvassa kapkodva. - Draco? Ki írt? Baj van?

Válaszra sem méltat, csak felpattan, csókot nyom a homlokomra, - Később megmagyarázom, - mondja, és elrohan a kastély irányába.

~~§~~

Tisztelt Mr. Malfoy!

Ezúton értesítjük, hogy a Reggeli Prófétában megjelent cikkünkkel kapcsolatban a levelét megkaptuk és a jelentkezését elfogadtuk.

Azonban múltjára tekintettel, szükségünk van egy hivatalos véleményre a Roxfort Boszorkány és Varázslóképző Szakiskola igazgatójától, mely tartalmazza az Ön viselkedésében bekövetkezett változasokat.
Ezen kívül valakinek felelősséget kell vállalnia az Ön esetleges tetteiért.

Továbbá, kérjük bagolyfordulóval, küldje meg az iskolai eredményeit számunkra.

Amennyiben ezeknek a feltételnek sikerül eleget tennie, abban ez esetben várjuk személyes jelentkezését Július 1-én a Mágiaügyi Minisztérium, Várázsbün Üldözési Főosztály, Auror parancsnokságán, hogy megkezdhesse a kiképzőprogramunkat.

Üdvözlettel:
Mafalda Hopkirk

-

Ha jól sejtem, Mr. Malfoy, arra kér, hogy adjak Önről egy kedvező ajánlást a minisztériumnak. - Húzta fel szemöldökét McGalagony professzor, miután felolvasta a nemrég kézhez kapott levelem.

- Igen, Igazgatóasszony. - helyeseltem reménykedve. - Kérem legyen szíves a feltétel másik részét is figyelembe venni...

- Vállaljak én felelősséget magáért? - néz rám hitetlenkedve. - Azok után, amit az iskolában tett hatodévesként?

- Kérem, McGalagony professzor. Semmit sem önszántából tettem akkoriban. Vagy tettem, amit mondtak, vagy velem együtt megölték volna az egész családom. - felelem elkeseredetten. - Láthatta Ön is, hogy idén mindent megtettem, hogy változtassak a rólam kialakult véleményeken.

- Azt nem vitatom, hogy a kis bújkálásukon kívül, példaértékűen viselkedett. Az ajánlás ellen nincs kifogásom, valóban megváltozott az idei év során. Az eredményit is továbbítani fogom.

- Köszönöm...

- Azonban, a felelősséget nem vállalom magáért. Nekem sincs biztosítékom arra, hogy mikor elhagyja az iskola falait, továbbra is tartja magát a jelenlegi modorához.

- Hermione a biztosíték, igazgatóasszony, kérem. Az a csodás boszorkány esélyt adott nekem, mikor senki más. Borzasztóan bántam vele évekig, de ő mégis megbocsájtott nekem. Sosem lehetek elég hálás neki, ráadásul most a közös gyermekünket várja. Előbb halnék meg értük, mintsem, hogy cserben hagyjam őket.

McGalagony professzor fürkésző tekintettel nézett rám egy darabig. Nagyot sóhajtott, majd megmártotta pennája hegyét a tintásüvegben és írni kezdett egy darab pergamenre.
A levelet azonnal borítékba tette és az asztalnál várakozó bagollyal elküldte.

- Nos, Mr. Malfoy. Azt hiszem, a beszélgetést mára befejeztük. Kérem távozzon.

- Igazgatóasszony. - főhajtással elköszöntem udvariasan és elhagytam az igazgatói irodát.

Csalódott vagyok. Nem tudom, hogy mit üzenhetett és kinek, lehet, hogy már az ajánlást sem adja meg az álláshoz. Fogalmam sincs mit tegyek, ha elutasítanak. Jelenleg McGalagony professzor kezében van minden reményem, hogy valóban új életet kezdhessek Roxfort után.