Dramione

26. Leomló falak

Ébren vagyok, de még nem akarom kinyitnia szemem, csak hallgatom Draco szívverését és érzem a hátamon kezének cirogatását. Olyan jó így együtt.

Nem tudom pontosan, hogyan kerültem ide, azt sem, hogy mióta vagyok már itt, de nem is igazán számít, amíg ő velem van és vigyáz rám.

Megkordul a hasam, szinte már fáj annyira üres a gyomrom, kénytelen vagyok erőt venni magamon és ideje felkelni.

Lassan mozdulok meg, Draco azonnal velem mozdul, érzem, hogy figyeli minden apró kis rezdülésemet.
Felé fordítom a fejem, látni akarom az arcát.

Szája mosolyog, szeme aggódva fürkészi tekintetem, majd megcirógatja az arcomat.

- Hogy vagy? - kérdezi gyöngéden.

- Jól, csak kicsit éhesen - felelem. Elneveti magát picit, majd csókot nyom a homlokomra és szorosabban ölel magához egy pillanatra.

- Gyere, segítek felkelni, vár rád itt egy kis sütemény. A lelkemre kötöttek, hogy etesselek meg vele, mikor felébredsz - mondja, és óvatosan kel fel velem együtt. Kimászik az ágyból, egy kis asztalról felkap egy tálat, és nekem adja az összes sütit.

Elégedetten mosolyogva nézi, hogy milyen jóízűen eszek.
Nem kellett sok idő, hogy mindet eltüntessem.

Pár perccel később egy gyógyító érkezik hozzám. Erősítő főzetet hozott nekem és még egyszer utoljára megvizsgált.

- Minden rendben van Miss Granger. Kérem fogyassza el a bájitalt, nemsokára visszaküldjük önöket az iskolába. McGalagony professzor már várja magukat.

A főzetnek nem volt túl kellemes íze, de annál hatásosabb volt. Korábban kissé gyengének éreztem magam, most azonban majd kicsattanok az egeszségtől.

Egy idősebb boszorkány lép be a szobába, tálcáján egy hógömbbel.

- Szép napot. - köszönt ránk kedvesen. - Én vagyok a felelős azért, hogy önök épségben visszajussanak a Roxfortba. Ez lesz a zsupszkulcsuk, utána megőrizhetik karácsony alkalmából.

- Transportus!

A hógömb kékesen felizzot és vibrálni kezdett.

- Köszönök minden. - hálálkodtam neki.

- Ugyan, ezért vagyunk itt, hogy segítsünk másokon. - feleli mosolyogva. - Jó utat és boldog karácsonyt kívánok.

- Boldog karácsonyt. - mondjuk mi is egyszerre Dracoval.

Azonban mielőtt megfoghatnánk a zsupszkulcsot, egy férfi kiabál ránk.

- Állj! - ösztönösen lépek egyet hátra. Draco finoman magához húz, kezét derekamra csúsztatja.
- Miss Granger, a nevem Mr. Lloyd, a Varázsbűn-üldözési Főosztály dolgozója vagyok, váltanék önnel egy pár... - szeme ekkor megakad Draco kezén. Nem értem min van úgy meglepődve. - Hmm, Mr. Malfoy. A jelek szerint valóban közeli kapcsolatban áll Miss Grangerrel. - jegyzi meg, cseppet sem jó kedvűen.

- Mire kíváncsi Mr. Lloyd? Nyugodtan kérdezzen itt, helyben.

- Szerettem volna megtudni öntől, hogy Mr. Malfoynak milyen szerepe volt az önnel történtekkel kapcsolatban?

- Megmentett. - válaszoltam röviden.

- De, mégis... - akadékoskodott volna tovább, de nem hagytan neki. Értettem én, mire megy ki a játék. Draco egy Malfoy, én meg az ártatlan mugliivadék... Nem volt nehéz kitalálni miért olyan ellenszenves ez az varázsló velünk.