Dramione

08. Gyógyuló sebek

Madam Pomfrey sietve közeledett felém, amint beléptem a gyengélkedő ajtaján. Mondanom sem kellett semmit, máris a vitrinhez lépett és előkapott egy zselés krémmel teli tégelyt.

- Jöjjön, Miss Granger. Ez azonnal enyhíti a fájdalmat, aztán majd meglátjuk hogyan tovább.

A balzsam szerű krém valóban gyorsan hatott és hűs bevonatot képzett megviselt bőröm felületén.

- Ezek aztán a csúnya égési sebek, és azok a hólyagok... Mi okozta ezt?

- Nem tudom pontosan, Madam Pomfrey. Bájitaltanon ömlött rám valami főzet, amit az egyik lány készített. Baleset volt, megbotlott...

- Hmm, és miféle bájital volt a tananyag, kedveském?

- Öhmm... Valami egészen más - motyogtam csendesen.

A javasasszony nem firtatta tovább a dolgot. Értett ő mindent. Alaposan megvizsgálta a serüléseim, a hegemet udvariasan figyelmen kívül hagyta.

- Helyezze magát kényelembe, Miss Granger - mutatott rá az egyik ágyra -, megyek és megcsinálom a szükséges gyógykenőcsöt, hogy ezt helyrehozzuk. Nemsokára visszajövök, addig pihenjen.

Azzal elhúzta a paravánt az agyám mentén és távozott.

A gyengélkedőn eltöltött idő borzalmasan unalmasnak és hosszúnak bizonyult. Minden holmim ott maradt a teremben, így olvasni valóm se volt.
A történteken nem volt mit elmélkedni. Mardekárosok... Mindig ilyenek voltak és úgy látszik ez sosem fog változni...
A percek csigalassúsággal teltek.

- Hermione! Hermione itt vagy?!

A hangok alapján Ginny rontott be a gyengélkedő ajtaján, és másodperceken belül az ágyam mellett termett.

- Melyik volt az? Csak mond meg ki volt az és elintézem egy olyan rontással, hogy egy életre megemlegeti...

- Mégis mi folyik itt, kérem! - Madam Pomfrey, vészjóslóan közeledett felénk. - Itt nincs kiabálás. A betegnek pihennie kell.

- Elnézést... - motyogta Ginny.

- Kérem távozzon, Miss Weasley. Miss Granger sebeit el kell lássam, hamarosan maga után mehet. Majd odakint megbeszélhetik a dolgaikat, de itt nem tűröm a rendbontást.

- Igenis, Madam Pomfrey. Viszlát később Hermione. - dörmögte leszegett fejjel Ginny, és gyorsan el is ment.

A javasasszony óvatosan letisztította egy furcsa folyadékkal a bőrömet, majd egy kellemetlen szagú sárgás pakolást tett rá, végül bekötözte az érintett területeket.

- Estig hagyja rajta, utána leveheti a kötést és lemoshatja a pakolást. Jobb lesz, mint volt. Itt is megvárhatja, ha akarja...

- Nem, nem. Köszönöm. A klubhelyiségben kényelmesebben elleszek. Óvatos leszek, ígérem.

- Ahogy gondolja. Ha bármi probléma merülne fel, jöjjön vissza bátran.

- Köszönöm, Madam Pomfrey.

A klubhelyiség helyett inkább elhagytam a kastélyt, és Hagrid kunyhója felé mentem.
Amúgy is ide készültem délután, most kicsit előbb érkezem arra a teára.

A vadőrlak még mindig a tiltott rengeteg szélén állt magányosan, de annál barátságosabban hívogatva.

A kunyhó ajtaján bekopogva ismerős csaholás hallatszott, majd egy brummogó hang is megszólalt.

- Maradj már, Agyar. Te, bolond jószág. Ki a fene lehet az ilyenkor. Na! Menj már odébb te ebadta... - az ajtó kitárult és Hagrid kócos feje bukkant elő mögüle, csillogó bogár szemei elkerekedtek, mikor meglátott.
- Merlin szakállára... Veled meg mi történt rögtön az első napon?

- Mardekár... - dünnyögtem. - Bemehetek?

A kunyhó még mindig ugyanolyan barátságos volt, mint annak idején. Agyar természetesen pillanatokon belül összenyálazta szinte az egész talárom.

Hagrid jó hallgatóság volt, és nem utolsó sorban jobb kedvre is derített.

- Ne is foglalkozz velük, Hermione. Lejárt lemez már ez a mardekár a griffendél ellen dolog... Most kiélték magukat, ezután rosszabb már úgysem lehet. Ideje felnőniük nekik is. Odakint a nagy világban senkit nem fog már érdekelni, ki melyik házban volt annak idején.

Később Ginny és Luna is megérkeztek.
A teázás egész kellemes hangúlatúvá vált, azonban Hagrid süteményét tapasztalatból mindhárman elkerültük.

Luna elmesélte, hogy újjáépítették a házukat, pazar lett minden. Az apja sosem volt ennyire boldog, és nagyraértékeli, hogy Harry továbbra is támogatja a Hírverőt. Az élete jobbra fordult. Már nem közösítik ki a társai és különc stílusát is elfogadták mind.

Ginny is beszámolt arról, hogy családja kezd helyrezökkeni. Mr. és Mrs. Weasleyt kitüntették a főnix rendjében és a csatában való derekas helytállásukért. Mr. Weasleyt elő is léptették a minisztériumban. Bátyjai is mind jól boldogulnak és kapcsolata Harryvel tökéletesen működik.

Én inkább csak csendben hallgattam és mosolyogtam. Örültem az örömüknek és a hangulat is jó volt, nem akartam elrontani azzal, hogy én is meséljek a nyaramról. Hisz nekem nem volt már se családom, se otthonom, és minden jel arra utal, hogy már párkapcsolatom sincs.

De itt és most, Ginnyvel, Lunával és Hagriddal a vadőrlakban, minden nyomorom ellenére egy kicsit jól érzem magam. Bár nem Harryvel és Ronnal ülök itt Agyar nyáltól csöpögő fejével az ölemben, de mégis hárman jöttünk el barátokként.

Valami új kezdődött el végre, és kiváncsian várom, hogyan fog alakulni minden.