Dramione

36. Jó hírek

Draco továbbra sem avatott be a titkos levelezésébe. Ötletem sincs, mi lehet benne, de bízom abban, hogy helyesen cselekszik és idővel megosztja velem a titkát.

A vizsgaeredményeket ma hirdették ki. Mindketten kiválóan megfeleltünk mindenből, részemről túl is teljesítettem a maximális pontszámot.
Ennél elégedettebb már nem is lehetnék. Most már nyugodt szívvel pályázhatok bármilyen minisztériumi állasra, már tudom, hogy a teljesítményem alapján fognak megítélni és nem azért, mert az egykori aranytrió tagja voltam.

- Mondtam én, hogy te vagy a legokosabb boszorkány ebben az iskolában. - Draco szemei csak úgy ragyognak a büszkeségről, mikor rám néz. - Meglehet nem is csak az iskolában, hanem az egész varázsló világban.

- Ugyan, ne butáskodj. - felelem elpirulva. - Nálam sokkal zseniálisabb varázslók és boszorkányok is léteznek.

- Számomra nem. - súgja kedvesen a fülembe és megcsókolja a nyakam, majd az arcom, míg végül ajkunk összeér.

Még mindig olyan vele csókolózni, mint legelőször, azt hiszem sosem lesz elég belőle.

~~§~~

Késő délután van már. Hermione a barátnőivel valami csajos összejövetelt tartanak, így én a srácokkal a kvidiccs pályán töltöm az időm. Szerencsére csatlakoztak hozzánk még mások is, így végül játszottunk egy-két klassz kis meccset.

Épp az utolsó gól után, egy bagoly száll a seprűm nyelére. Intek a többieknek, hogy dolgom akadt, mire egy diák máris átveszi a helyem és új mérkőzést kezdenek, ezúttal nélkülem.

A pálya szélén érek földet, megszabadítom a borítéktól a baglyot, ami rögtön szárnya kap és elröpül a bagolyház felé.
Feltépem a pecsétet és már olvasom is a tartalmát.

Tisztelt Mr. Malfoy!

Örömmel értesítem, hogy a korábbi felteteleink minden pontjának megfelelt. Kérem, hogy Július 1. napján személyesen jelentkezzen a már említett aurorképzésre.

Üdvözlettel
Mafalda Hopkirk

Nem hiszek a szememnek. Háromszor is elolvadom, mire felfogom, hogy ez a valóság. Söprümet hátrahagyva, futva indulok el a kastély felé. Már messziről észreveszem Hermionét, aki épp a pálya felé tart.

Több se kell nekem, odaszaladok hozzá, vigyázva felkapom és megcsókolom.

~~§~~

D

raco, mintha fejben a fellegek felett maradt volna a játék után, annyira boldognak tűnik. Le sem akar tenni, csak csókolgat szüntelenül és azt mondogatja.
- Sikerült, Hermione! Sikerült.

- Mi sikerült, Draco? - kérdem tőle nevetve. Úgy látszik a boldogsága ragályos.

Óvatosan letett, arcomat kezei közé fogta. Szemei izgatottan csillognak.

- Emlékszel, hogy a vizsgák előtt a párkányon ültünk és a prófétát olvastam? - lassan bólintok neki. - Igen, azt mondtad nincs benne semmi érdekes. - idéztem fel a pillanatot.

- Ami azt illeti volt, de magam sem tudtam mi sülhet ki belőle, ezért inkább nem mondtam róla semmit. - bocsánatkérően megcsókol ismét. - Volt benne egy cikk, amiben arról írtak, hogy kevesen vannak mostanság az aurorok és szeretnék újra feltölteni a létszámot.

- Jelentkeztél aurornak? - kérdeztem őszintén meglepődve.

- Igen. Írtam a minisztériumnak, hogy szívesen beállnék én is közéjük. A levél, amit a múltkor kaptam, az volt az egyik válaszuk. Azt írták benne, hogy szükségük van egy ajánlásra, valakire aki felelősseget vállal értem és az eredményeimre. - szóhoz sem jutok ezek hallatán. Úgy látszik a minisztérium nem igazán bízik abban, hogy egy Malfoy jó ember is lehet.

- Aznap azonnal MgGalagony professzor irodájába rohantam és amit eddig nem tudtam, azt a jelek szerint mégis megtette értem. Felvettek Hermione! Suli után mehetek a kiképzésre! - szinte ujjong örömében. Ismét felkap és megcsókol.
- Lesz munkám és tudok majd gondoskodni rólatok, nem csak valami teher leszek a válladon, akit neked kell eltartanod, mert a múltja örökké kísérti. - újabb és újabb csókokkal halmoz el közben.

Nem bírom ki nevetés nélkül. Annyira boldog és én vele együtt örülhetek a szebb jövőnknek.

- Mintha csak újjá születtem volna melletted, Hermione. Köszönöm, hogy vagy nekem.