Ez egy Harry Potter fanfiction. Természetesen a story alapja és a karakterek, mind J.K.Rowling tulajdona.
Részemről csak "papírra vetettem" egy folytatást, melyet szívesen olvasnék bármikor. Sokat foglalkoztatott ez a téma, így végül arra a dönté...
Hermionéval az életem gyakorlatilag teljesen megváltozott. Sosem alakultak ilyen jól a dolgaim ezelőtt a Roxfortban. Régen se voltam rossz tanuló, de most a segítségével mindenből kiváló vagyok.
A kviddics is nagyon jól megy. A hollóhátat simán lesöpörtük a pályáról. A csapattal is összebarátkoztam, ami részemről nagy dolog, hisz korábban sose voltak igazán bárataim, inkább csak mellém szegődtek páran az apám hatalma miatt. Ezúttal engem kedvelnek, és nem apámtól tartanak.
Hermione is úgy látom, hogy kivirult mellettem. Már egyikünket sem piszkálnak a diákok. Szép lassan mindenki elfogadta, hogy mi igenis egy pár vagyunk. Úgy vettem észre, hogy a kapcsolatunk az egész sulira kihatással lett. A mardekár már nem annyira különálló, mint mindig is volt. A négy ház egységesebb lett, sokkal oldotabb a hangulat a tanulók között, mint valaha.
Sajnos mostanában kicsivel kevesebb időnk van egymásra. Hermionét elkapta a vizsgadrukk és láthatóan kiemríti a sok tanulás. Sokszor az én házimat is átvállalja, mivel nekem meg az edzésekből lett több. A Griffendél - Mardekár találkozó vészesen közeledik. Idén ők is épp úgy veretlenek, mint mi. Tartok tőle, hogy a kis vörös bizony jól fel fogja adni nekünk a leckét.
- Minden rendben? - kérdezi tőlem csendesen, miközben az ölembe telepszik és bevackolja magát kényelemesen. Imádom, amikor ezt csinálja.
- Persze csak kicsit elkalandoztam. Szeretnék már túl lenni az utolsó meccsen, hogy újra veled tölthessem minden szabad percem - felelem és gyöngéden megcsókolom.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Könyve lecsúszik az öléből és a padlón koppan, ahogy a nyakam köré fonja karjait. Édesek a csókjai, finoman hív velük magához. Könnyedén felemelem és átviszem a szobán keresztül az ágyunkba. Azt hiszem a tanulás mára befejezettnek tekinthető, az este hátralévő része már csak kettőnké...
~~§~~
Reggel korán ébredek, Draco nyugtalan mellettem. Hallom, hogy hevesebben ver a szíve, érzem, hogy idegszálai pattanásig feszültek.
- Mi a baj? - kérdem tőle álmosan.
- Ne haragudj, nem akartalak felkelteni, csak ideges vagyok, ma van a mérkőzés tudod.
- Ne aggódj. Minden rendben lesz. - megcsókolom a nyakát és cirógarni kezdem a mellkasát, ez mindig meg szokta nyugtatni.
- Könnyen beszélsz, neked most nem számít, hogy ki nyer, mindenképp örülni fogsz. - feleli kissé mogorván.
- Mégis, hogy mondhatsz ilyet? - kapom fel a fejem a szokottnál kicsit ingerültebben.
- Ha mi nyerünk, akkor velem ünnepelsz, ha a griffendél akkor meg a barátnőddel és a házaddal. Nincs igazam?
- Nincs. Arra nem gondolsz, hogy esetleg nem csak az ünneplésen jár az eszem?
