Ez egy Harry Potter fanfiction. Természetesen a story alapja és a karakterek, mind J.K.Rowling tulajdona.
Részemről csak "papírra vetettem" egy folytatást, melyet szívesen olvasnék bármikor. Sokat foglalkoztatott ez a téma, így végül arra a dönté...
A vonat lassulni kezdett, míg végül megállt. Valamivel korábban már elpakoltam a könyvem és felvettem az iskolai taláromat. Furcsa érzés volt újra belebújni. Már több, mint 1 éve annak, hogy utoljára viseltem.
Kis csomagomat cipelve elindultam lefelé a vonatról. Tudtam merre kell menjek a Thesztrálok vontatta fiákerekhez.
- Elsősök, ide hozzám! - bödült el nemsokkal mögöttem egy jól ismert hang tulajdonosa.
- Hagrid! - szóltam oda hozzá.
- Hermione! Hallottam hírét, hogy jössz. - ölelt magához az óriás. - Örülök, hogy itt vagy, de most bocsáss meg, van egy kis elintézni valóm. Majd holnap nézz be hozzám a kunyhómba, iszunk egy teát a régi szép idők emlékére.
Hagrid ezzel belenyomult a tömegbe, lámpását vadul lóbálva a diákok feje fölött. - Elsősök, ide hozzám!
Folytattam hát utam a fiákerekhez.
- Hermione! Várj!
Megfordultam és az úton egy lángoló vörös hajú lány szaladt felém. Teljesen megfeledkeztem róla hogy Ginny most lesz heted éves. Valamiért ez az információ eddig nem jutott el a tudatomig.
- Ginny! - öleltük meg egymást, köszöntésképp.
- Végig a vonaton voltál? Miért nem szóltál? Miért nem kerestél meg? - halmozott el kérdéseivel, szinte azonnal.
- Ne haragudj, Ginny. Őszintén szólva, annyira belemerültem a gondolataimba, hogy el is felejtettem, hogy te most leszel végzős halasztás nélkül.
- Jajj ne is mond, teljesen megértelek. A helyedben én is teljesen ki lennék bukva. - engedett el Ginny az ölelésből. - Biztos nehéz lehet most neked itt nélkülük. Ráadásul még a bátyám is tetézi a dolgot. Csak, hogy tudd, én teljesen melletted állok, egyáltalán nem támogatom az új kapcsolatát Lavend...
- Új kapcsolat? Ginny te miről beszélsz? - döbbentem le teljesen.
- Te, te... Te nem is tudsz...? Azt hittem azért... Hát nem...? - nézett vissza rám Ginny, ugyan olyan döbbent arckifejezéssel, mint az enyém.
- Mit nem, Ginny?
- Azt hittem Ron miatt vagy ennyire lehangolt... Meg persze, hogy nincsenek itt a fiúk... De elsősorban Ron miatt... Merlinre, ezt nem tőlem kéne megtudnod, én ebbe nem akarok belefolyni. - kezdte el tördelni a kezét, és látszott rajta mennire szeretne most valahol máshol lenni.
- Lavender Brown? És Ron?
- Tényleg nem tudtad? - kérdezte kétségbeesetten Ginny.
Csak álltam az út közepén, a fejemet rázva, miközben megannyi diák került ki bennünket, hogy eljussanak a kastélyhoz.
- Én ezt nem értem. - fakadt ki hirtelen Ginny. - Ron azt mondta vége a kapcsolatotoknak, hogy a távkapcsolat nem működne... Azt hittem nehezen, de közösen megegyeztetek, hogy jobb lesz így. Mindkettőtöket láttalak a múlt héten az Abszol úton. Ő Lavanderrel a boltban enyelgett, le is szidtam érte. Azt mondta semmi közöm hozzá. Te pedig a könyvesboltnál nézted a kirakatot bánatosan. Nem akartalak zavarni, azt hittem láttad őket te is, és ezért vagy olyan szomorú, hogy ő ilyen könnyen túl tette magát a kapcsolatotokon.
- Miatta voltam bánatos, de nem azért mert szakítottunk. Voltam bent a boltban és furcsán viselkedett ugyan, de nem törődtem vele. - szemeim már könnyben úsztak. Homályosan láttam és el elcsukló hangon folytattam. - Beszéltünk a távkapcsolatról és arra jutottunk, hogy működni fog. Szomorú voltam, hogy nehézkesen született meg a döntés, és hogy távol leszek sokat, de reméltem, hogy tényleg menni fog. Sokkal nehezebb helyzeteken is túljutottunk már...
- Annyira sajnálom Hermione. A bátyám egy ökör... - Ginny átölelt, és én keserves zokogásban törtem ki.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
