Dramione

34. Felkészülés

Frissen sült palacsinta és forró kávé illatára ébredek. Szemem még ki se nyitom, de a gyomrom már is korog, érzem isteni reggeliben lesz részem perceken belül.

Pislogok párat és nyújtózkodom egy nagyot. Egy kéz csusszan a hasamra, tulajdonosa gyengéden megfordít és magához húz egy csókra.

- Jó reggelt álomszuszék - szólít meg Draco egy újabb csókkal kísérve.

- Nem is aludtam olyan sokat.

- Nem e? Külön hoztam neked reggelit a konyháról, odalent már nem találnál semmit. - mondja nevetve.

- Micsoda? Már rég tanulnom kéne - ülök fel hirtelen, aminek az eredménye egy jó kis szédülés lett.

Draco megtámasztotta a hátam. - Na, akkor most kezdjük újra a napot egy kicsit lassabban. Reggelit?

Eszemben sincs vitatkozni vele. Szép nyugodtan elfogyasztottam a palacsintát, majd a párkányra telepedtem a kávémmal. Draco mögém ült így hátamat a mellkasának vethettem, miközben a csodás kilátásban gyönyörködtem. Fél kezét a hasamon pihenteti és cirógajta, közben a reggeli prófétát olvassa.

- Van valami érdekes benne?

- Nem, semmi különös. - félre is teszi a lapot. Helyette inkább hátratűri a hajam és a nyakamat kezdi el csókolgatni.

- Hékás, erre most tényleg nincs idő. - szólok rá, de persze eszemben sincs eltolni magamtól.

- Ne aggódj, tudom, hogy ma tanulni akarsz, bevallom nekem is kéne. Holnap kezdődnek a vizsgák. Azt még megiszod? - kérdi, de már el is csaklizta a bögrémet, és nevetve nyom egy csókot az arcomra.

Egész nap tanultunk, varázslatokat gyakoroltunk, bájital recepteket magoltunk és így tovább. Volt amit tudtunk együtt csinálni, de a nap végére már csak egyedül bújtam a könyveket. A rúnaismeret volt vissza, annak is már csak a fele, mikor már kezdetek leragadni a szemeim.

- Gyere szépen. - Veszi ki Draco a kezemből a könyvet. Próbálok utána kapni, de már az asztalon pihen a vaskos kötet, ő pedig óvátosan kiemel a fotelből, hogy ágyba vigyen.

- Neee, még nem lehet... - mondom neki nyűgösen.

- Tudod mit? - kérdi, miközben letesz az ágyra és betakargat. - Olvasok neked bármit, amit csak akarsz, csak feküdj le végre és pihenj közben, rendben?

Aggódik értem, látom rajta. Lehet, hogy tényleg túlhajszolom magam, így hát elfogadom az ajánlatát.

Elégedetten mosolyog és felkapja az első könyvet, ami a keze ügyébe kerül, majd bemászik mellém az ágyba. Odabújok hozzá és ő olvasni kezd. Semmit nem fogtam fel belőle, csak a hangjára figyelek, de arra nem, hogy mit is mond.
Pillanatok alatt elnyomott az álom.

~~§~~

Korán ébredtem reggel. Hermione még mindig békésen alszik. Óvatosan kicsússzanok az ágyból, nehogy felébresszem és felöltözök.

A tegnapi próféta még ott hever a párkányon, felkapom gyorsan és pergamen meg toll után nyúlok.

Könnyedén megtalálom az oldalt, amire tegnap felfigyeltem, és már meg is címzem a borítékot. Összeszedem minden gondolatom és megírom hozzá a levelet, majd beteszem a borítékba. A prófétát még odavetem a kandalóban megmaradt parázsra, ami rögtön meg is perszelődik és elég, majd kiosonok a szobából.

Senki nincs még a folyosókon, így igyekszem hallkan közlekedni.
Egy bagolyra van szükségem, szeretném mielőbb elküldeni a levelet a cínzettnek, anélkül, hogy bárki tudomást szerezne róla.

A bagolyházba lépve, több hatalmas szempár is felém fordul. Büdös van és a padló telis tele ürülékkel és rágcsálók maradványaival.
Azt hiszem ideje lesz beszereznem egy saját madarat, nem szívesen jönnék ide vissza.

Egy egyszerű de szép barna kuvikot hívok magamhoz, rögzítem a levelet a lábához és útnak indítom. Remélem sikerrel járok.

Visszafelé benéztem a konyhára, szerezrem pár fánkot és egy kis teát. Mire a szobába érek, Hermione már ébren van. Kissé motorva és szétszórt. Egyszerre igyekszik rendbeszedni magát és tanulni is, miközben durcás, hogy egyedül ébredt.

Nem bírom ki, elnevetem magam, amire pesze rögtön felfigyel.

- Draco Malfoy, mégis hol voltál és miért nem... Azok ott fánkok? - kérdi sóvárogva. Ettől persze csak mégjobban nevetni kezdek. Aranyos mert sosem eszik sokat, mindig csak egy kicsit, de azt annyira jóízűen, mintha hetekig éheznie kellett volna előtte.

- Gondoltam sietni akarsz, ezért a reggelit felhoztam - mondom neki, mire kikapja a kezemből a tálat és a teát.
- Imádlak. - feleli és megcsókol, majd egy fánkkal a szájában folytatja a korábbi hadműveletét.

A gyors reggeli után egy utolsó csókkal búcsúzunk egymástól és megindulunk a év végi vizsgáinkra.

Csak sikerüljön minden, amit elterveztem.