Dramione

17. Megbélyegezve

- Nem hiszem el, hogy nyertek. Ráadásul a taktikájuk is rengeteget fejlődött. - zsémbelődött, Ginny. - Sokkal komolyabb edzésekre lesz szükségünk...

Ginny teljesen átkapcsolt kviddics csapatkapitány üzemmódba. Mind tudjuk, hogy számára ez mennyire fontos. Szeretne az iskola után is még ezzel foglalkozni, amíg megteheti.

Luna ezzel ellentétben, vidáman, szinte szökdécsel mellettem. Neki mindegy volt ki nyer, egyszerűen csak élvezte a mérkőzést. Úgy irigylem néha, hogy ennyire gondtalan, vagy legalábbis, hogy képes nem problémaként gondolni egy problémára.

A lelátóról leérve, az mardekáros csapat mellett haladtunk el.

Malfoy arcán széles vigyor terült el, miközben csapata ujjongva veszi körül. Azt hiszem most először látok valódi örömöt az arcán. Korábban csak azt a gúnyos, megvető fajtát tudta kimutatni, de ez most egészen más.

- Takarodj az utamból, Granger! - Pansy nyomult el mellettem úgy, hogy közben gyakorlatilag fellökött.

Egy sáros pocsolyában landoltam, mire visszanézett és nevetni kezdett.

- Na, most pont ott vagy ahova való vagy, mocskos kis sárvérű!

- Huzz el innen Parkinson, mielőtt rontást küldök rád! - förmedt rá Ginny pálcával a kezében, miközben Luna segített felállnom.

- Leszel te még egyedül, Granger...

- Bántam már el nálad rosszabbal is. - jegyeztem meg neki sötéten.

- Azt kétlem...

- Mi folyik itt? - kérdezte Malfoy váratlanul. Csapata a háttérből figyelte az eseményeket.

- Draco, édesem! Fantasztikus voltál ma! - ugrott a nyakába Pansy, és megcsókolta. Akaratlanul, de éreztem, hogy lángolni kezd az arcom. - Ne is foglalkozz a söpredékkel, gyere menjünk ünnepelni, hatalmas buli lesz a klubhelyiségben.

Újabb csókot akart adni neki, de Malfoy elhúzodott tőle.

- Pans, mit művelsz?

- Én? Semmit, drágám. Csak ünnepelni akarok veled, nélkülük. - köpte felénk az az aljas kis némber.

- Menjünk. Nem éri meg. - szólt Luna, miután kicsit helyrehozta az öltözékem.

Elindultunk vissza a kastélyba. Messziről még hallottuk, hogy egy vita alakult ki mögöttünk, de már nem foglalkoztunk velük.

- Egyre jobban idegesít a sunyi rókaképű kis dög. - mérgelődött, Ginny. - Végre egy nyugisabb évünk lehetne, erre állandóan kötekszik...

- Hermione, neked tetszik Malfoy? - szólt közbe Luna, olyan természetes hangon, mintha csak azt mondaná süt a nap.

- Mi?! - hördültünk fel egyszerre Ginnyvel.

- Én nem, dehogy...

- Nem kell letagadnod. Én is észrevettem, hogy megváltozott. Ő volt a maszkos fiú is, ugye? - Nem hiszem el. A mindig álmatag Luna, élesebben látja a valóságot maga körül, mint bárki más.

- Micsoda? Ezt nekem miért nem mondtad? - nézett rám Ginny sértődötten.

- Dehát neki se mondtam. - védekeztem őszintén.

- Szavak nélkül, néha könnyebb megérteni másokat. - egy újabb Lunaság, és igaza van. - Mellesleg szerintem te is tetszel neki.

- Várjunk csak! Akkor ezért olyan agresszív fúria... - döbbent le Ginny. - Nyugtass meg, Hermione! Ugye nem akarsz összejönni éppen vele?