Ez egy Harry Potter fanfiction. Természetesen a story alapja és a karakterek, mind J.K.Rowling tulajdona.
Részemről csak "papírra vetettem" egy folytatást, melyet szívesen olvasnék bármikor. Sokat foglalkoztatott ez a téma, így végül arra a dönté...
Álmok és rémálmok váltják egymást, folyamatosan örvénylő színkavalkádban zuhanok. Hangokat hallok, majd zúgás, morajlás. Néha nagyon fáj... Zavaros és kusza minden. Ébren álmodom, vagy tán álmomban ébredek? Nem tudom...
Álarcok járnak táncot körülöttem, vigyorgó nevető szörnyekké válnak és egyre csak közelednek. Rajtam nevetnek, de nem tudom miért.
Hangosak, túl hangosak... A fejem majd széthasad és ég a bőröm, csúf hólyagok nőnek rajta. Pokolian fáj. Sikítanék, de egyetlen hang sem hagyja el a torkom.
Aztán megjelenik Ő. Szőke haja alól, gúnyosan néz rám, ujjal mutogat és kacag rajtam, hangosabban, mint a szörnyek. Szeme sötétebb a éjszakánál, gonosz vigyora egyre hatalmasabb, groteszk eltorzult maszkra kezd hasonlítani.
A szívem összeroppan. Ezt nem élem túl. Apróra gömbölyödöm, igyekszem picire zsugorodni és védeni magam, hogy ne bántsanak tovább, főleg Ő ne.
Hirtelen csend lett. A fájdalom enyhülni kezd. Óvatosan kezdek előbúji, mint egy félszeg csiga a házából.
Feketeség vesz körül és egyedül vagyok. Néma csend honol mindenütt.
Egy árny mozdul a sötétben, nem ijesztő, inkább ismerős. Melegség árad szét a testemben.
Ő áll előttem, szinte lebeg. Már nem gonosz és torz az arca. Tekintete tele aggodalommal. Megcirógatja arcom, és egy aprócska csókot lehel a szám sarkára, majd köddé válik.
Zuhanok, egyre csak zuhanok. Álmatlan mélységek tengere sodor magával.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Puha kényelmes ágyban ébredezek. Az ablakon beszűrődnek a délutáni nap sugarai. Kótyagos vagyok még, de nem érzek fájdalmat.
A gyengélkedőn vagyok, paravánom eltakarja előlem a kórtermet. Az éjjeli szekrényemen egy váza áll, frissen szedett vadvirágokkal tele. A vázának támasztva ott a pálcám egy rövidke üzenettel.
"Máskor el ne veszítsd! Üdv.: Luna"
Akad még némi édesség előtte és pár jókívánság kártya, köztük az egyiken megakadt a szemem. Egy élénk zöld színű egyszerű darab, hajszálvékony ezüst mintázattal. Óvatosan felülök az ágyon. Kicsit nehézkesen megy a sok kötéstől.
A kártyán csupán egyetlen szó áll:
"Sajnálom."
Aláírás nincsen, sem utalás a kártya írójának kilétére, de tudom ki hagyhatta itt.
Nem tudom mit gondoljak róla, de nem is igazán van most időm ezzel foglalkozni.
- Jó reggelt, Miss Granger. Hogy van? - McGalagony professzor lépet elő a paraván mögül, Madam Pomfrey kíséretében.
