Ez egy Harry Potter fanfiction. Természetesen a story alapja és a karakterek, mind J.K.Rowling tulajdona.
Részemről csak "papírra vetettem" egy folytatást, melyet szívesen olvasnék bármikor. Sokat foglalkoztatott ez a téma, így végül arra a dönté...
A lakás, amit Hermione talált, egyszerűen tökéletesnek bizonyult. Még be is volt bútorozva, csak a babaszobát kellett nekünk berendezni. Az idős hölgy sem bosszantó, sőt, nagyon is kedves. Örülök, hogy mindig van valaki Hermione mellett, akkor is, ha én éppen a kiképzésen veszek részt. Ráadásul a néni gyógyító volt, így egyetlen percig sem kell aggódnom miattuk.
Természetes Hermione ragaszkodott hozzá, hogy tényleg meglátogassuk Weaslyéket. Hát nem volt egy egyszerű menet, az már biztos.
Az Odú-nak nevezett össze-vissza bővített kis házikó, kívülröl igencsak érdekesen festett, belülről azonban, rendkívül otthonosnak bizonyult.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Az egész Weasley család ott volt Potterrel, Johnsonnal, és azzal a fura nevű vélaszerű lánnyal együtt. A kis Teddy is ott volt, az néha Lupin professzor kisfia, nem is értem miert, de a kissrác teljesen oda van értem. Le a kalappal Mrs. Weasley elött, amiért annyi ételt tett elénk az asztalra, mint legalább 10 házimanó a Roxfortban.
Sajnos az összejövetelen felbukkant az az eszelős is, ezúttal a mindig vinnyogó Lavender kiséretében. Szerencsére barátnője jelenlétében nem mert jelenetet rendezni, kínos lett volna, ha a terhes, és egyúttal eljegyzett, exe után hadakozik, a jelenlegi partnere mellett ülve.
Ettől függetlenül egyfolytában Hermionét leste, amit persze Lavender is észrevett így nemsokkal érkezésük után ki is tört a csetepaté.
- Most viccelsz velem, Von-Von? - húzodott félre barátjával Lavender az egyik sarokba, de persze a szűkös helyiségben nem igen volt hova elbújni, így mindenki hallotta folytott hangú cívódásukat.
- Most miért? Mi van? Mit csináltam? - tetette magát teljesen ostobának Weasley, bár lehet, hogy nem is volt ez annyira színjáték.
- Grangert bámulod, amióta csak megérkeztünk! Azt mondtad nem kérsz belőle többet!
- Persze, hogy nem. Csak elborzaszt a gondolat, hogy éppen azzal a csótány...
- Elborzaszt?! Mégis miért?! Nem mindegy az neked, hogy kivel és mit csinál?
- De, de mindegy. Én ő...
- Ahelyett, hogy őt lesnéd inkább a lánykérésen törhetnéd végre a fejed!
Weasley a szó szoros értelmében elszürkült ennek az ötletnek a hallatán.
- Házasság? - kapja fel a fejét Mrs. Weasley. - Kik? Mikor? - kérdi kíváncsian.
- Draco és Hermione - vágja rá Ginny, szemrebbenés nélkül.
- Valóban? - ragyog fel az arca.
- I-igen. - feleli Hermione elpirulva. - De még nem tűztük ki az időpontot és helyszínünk sincs. Mondjuk nem is igrn szeretnénk nagy felhajtást.
