Ez egy Harry Potter fanfiction. Természetesen a story alapja és a karakterek, mind J.K.Rowling tulajdona.
Részemről csak "papírra vetettem" egy folytatást, melyet szívesen olvasnék bármikor. Sokat foglalkoztatott ez a téma, így végül arra a dönté...
Draco tényleg a világ legédesebb pasija. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire gyengéd és megértő társra lelek éppen benne.
- Ne haragudj, nem akartam elrontani az ünneplésed. - szomorú vagyok miatta. Ez az ő nagy napja, a sikerét és a közös győzelmet ünnepli mindenki odalent, és ő mégis idefent van velem, összebújva ágyon.
- Ne butáskodj. Tudod, hogy nekem te vagy a legfontosabb, nélküled nem is sikerült volna ez az egész. - próbál megnyugtatni mosolyogva. - Sajnálom, hogy reggel undok voltam veled, annyi mindenben segítettél és támogattál végig, ideje hogy viszonozzak neked mindent.
Finoman cirógatja meg az arcomat, csókjai lágyan érintik ajkaimat.
- Csak, hogy tudd, mindennél boldogabbá tesz, hogy itt lehetek veled kettesben. - súgja a fülembe mielőtt nyakam mentén csókolna végig lefelé haladva, elűzve ezzel minden rossz érzésemet...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ez az együttlét különlegesebb volt, mint máskor. Gyengédebb, érzékibb volt, mint eddig bármikor, mintha hímes tojás lennék, olyan finoman bánt velem. Éreztem, hogy mennyire szeret, és hálás, hogy vagyok neki.
Szerelmes belém és én is belé, ehhez kétség sem férhet.
Boldogan hajtottam fejem álomra mellkasán, miközben ujjai hegyével a derekamat cirógatta. Nyugodtan és mélyebben aludtam el, mint egy újszülött kisded.
~~§~~
- Jó reggelt, hogy érzed magad? - kérdem tőle, mikor megérzem, hogy mocorgoni kezd. Ébredezik.
- Csodásan. - feleli. Arca kisimult és csak úgy ragyog a boldogságtól. Nyoma sincs a tegnapi rosszullétnek. Egyszerűen gyönyörű ez a lány. Odáig vagyok érte teljesen.
- Mit szólnál, ha ma elmennénk Roxmortsba?
- Azt, hogy mikor indulunk? - nevet rám csodás mosolyával és megcsókol.
Felöltöztünk és kézenfogva mentünk le reggelizni. A mardekár asztalához indultam volna, de nem engedte el a kezem, odahúzott maga mellé a griffendéles asztalhoz. Senki nem tette szóvá a szokatlan jelenetet, így hát maradtam. Nem evett sokat, csak egy kis pirítóst, de azt jóízűen fogyasztotta el.
Örülök, hogy jól van, főleg annak, hogy ennyire boldog ma reggel.
Evés után el is indultunk a faluba. Kellemes tavaszi idő volt odakint, hűvös, de napsütéses, érződött, hogy éledezik már a természet. Útközben sokat nevettünk, végre lekerült a nyomás a vállamról, a vizsgákig, pedig még bőven volt időnk. Ez a nap végre megint csak rólunk szólt.
Egész délelőtt sétáltunk és benéztünk néhány boltba. Vettem neki néhány varázslatos könyvet, némi finomságot a Mézesfalásban, egy két bolondságot Zonkónál. Végül, de nem utolsó sorban, betértünk abba a kis puccos kávézóba, amit a párok szoktak sűrűbben látogatni. Nem igazán szeretem ezt a sok giccset, de tegnap elhatároztam, hogy Hermione kedvében járok minden téren. Igazán megérdemli, hogy az ő boldogságáról is gondoskodjon valaki.
