𝘠𝘰𝘶 𝘸𝘦𝘳𝘦 𝙏𝙤𝙤 𝙮𝙤𝙪𝙣𝙜 •ˢᵃⁿʰʷᵃ• ✓

00

San pov.

- Nem fázol? - lépett mellém az osztályfőnököm, miközben bal kezében egy pohár kávét tartott. Ma van a téli bál, amit az iskolánk minden évben megszervez. Úgy volt hogy az egyik évfolyamtársammal, Yuqival fogok keringőzni, de pont mára betegedett meg, szóval csak egy padon ültem és néztem a többieket. Ráadásul már eléggé be is sötétedett, pedig csak öt óra múlt.

- Ha lenne kivel táncolni, nem fáznék. - válaszoltam kissé lehangoltan. Imádok táncolni, így szeretem az olyan rendezvényeket amiken lehet. Még ha nem is moderntánc, de legalább mozoghatok.

- Yuqi nélkül is tudsz táncolni. - itta meg a kávéját, majd kidobta a kukába a műanyag poharat.

- Egyedül keringőzni nem lehet.

- Ki mondta, hogy egyedül? - nyújtotta felém a kezét. - Tudom hogy nem vagyok olyan szép mint Yuqi, de táncolok veled a szeretnéd. - mosolyodott el egy kicsit.

- De mindkettőnk fiú... - mondtam, miközben éreztem hogy ezzel teljesen zavarba hozott. Nem olyan lányos zavarba, mikor teljesen elvörösödsz és sikítani akarsz az örömtől. Ez a helyzet kényelmetlen volt, de ugyanakkor egy kicsit boldoggá tett.

- Az nem számít. Nem hagyhatom hogy itt ülj végig. Hideg van, és tudom hogy szeretsz táncolni. - válaszolta, amin egy kicsit elmosolyodtam, majd a kezét elfogadva felálltam a padról.

- És melyikünk fog vezetni? - kérdeztem, amint odaértünk a többiekhez.

- Szeretnél?

- Hm... Nem. - ráztam meg a fejem. - Nem szeretnék. Ön biztosan jobban vezet, én pedig még sosem táncoltam a lányok részét.

- Rendben. Hát legyen így. - mosolyodott el ismét.

Az én kezem a vállán, az ő keze a hátamon, a szabad végtagjaink pedig összekulcsolva. Még sosem táncoltam férfival, de megtudnám szokni. Rengeteg szempár volt rajtunk. Természetesen a többsége megvetést és undort sugárzott, de elkönyveltem annak, hogy csupán azért néznek mert jól táncolunk. Bár ebben enélkül is biztos voltam. A tanárúr jól vezetett, a tempónk pedig teljesen megegyezett. A lábára pedig csak egyszer léptem rá, ami inkább az ő hibája, amiért ilyen nagy cipőt hord.

Miután befejeztük arrébb álltunk. Talán azért mert kicsit izgultam, de eléggé kimelegedtem. És ő ezt észre véve rám adta a kabátját. Őszintén bevallom, remek illata volt. Ha nem lett volna előttem, talán még az arcomat is belefúrom. Senkinek sem tetszett még ennyire a parfümje.

Bár egy kicsit elkezdtem aggódni, hogy mi lesz ha emiatt fog ő megfázni, de mielőtt még megszólalhattam volna, már mondta is hogy neki be kell mennie elintézni egy hívást. Szóval miután elment én elbújtam valahova ahol senki nem lát, és mélyen beszívtam az illatát. Azt hiszem ez volt az első, mikor ráeszméltem hogy az ofőm mennyire elcsavarta már ennyivel is a fejem, pedig szinte semmit nem csinált. Az osztályfőnököm, Park Seonghwa. Túlságosan gondoskodó tanár létére.