𝘠𝘰𝘶 𝘸𝘦𝘳𝘦 𝙏𝙤𝙤 𝙮𝙤𝙪𝙣𝙜 •ˢᵃⁿʰʷᵃ• ✓

32

Seonghwa pov.
Hétfő reggel, én pedig épp a San által hagyott nyomokat takartam el egy réteg fáslival. Nagyon csúnya, mély seb, ezért nem akarom hogy bárki is lássa, amíg legalább be nem forr teljesen.
Mikor kész lettem és az ajtó elé álltam, pont kopogni kezdett valaki. És mivel nincs hátsó bejárata a háznak, így kénytelen voltam ajtót nyitni, mégpedig... Két rendőrnek.

- O- Oh, Mr. Park... - lepődött meg a jobb oldali.

- Miben segíthetek, biztos urak? - villantottam meg egy mosolyt. Pedig 99%-ban biztos vagyok benne, hogy mi folyik itt.

- Azt hiszem rossz címet kaptunk. Elnézést kérünk.

- Nem, szerintem jó helyen járnak. Miért küldték ide önöket?

- Kaptunk egy bejelentést egy apukától, hogy a fiához a tanára nem épp illendően nyúlt hozzá.

- Ah, az én leszek! - tudtam, hogy San el fog mondani neki mindent, és valószínűleg egyből a rendőrséghez fog fordulni. Milyen jó hogy rám nem vonatkoznak a törvények, nemde? Oké, azért ha kirabolnék egy bankot annak lenne valami következménye, de amúgy meg börtönbe szinte semmiért nem kerülhetek. Jól jön a rokonság ilyen helyzetben.

- Maga molesztálta a diákját? - kérdezték elég meglepetten.

- Oh, erről szó sincs. Igazából szerelmi kapcsolatban vagyok... vagy voltam a fiúval, de szombaton elég hülye volt, szóval elküldtem innen. Viszont nekem ma munka van, szóval...

- Értjük, Mr. Park. Viszont ez esetben... Muszáj bevinnünk önt az örse, és kikérdezni pár információt, csak hogy az apukát meg tudjuk nyugtatni. Remélem nem nagy baj.

- Megértem. Menjünk akkor, nem szeretném húzni az idejüket. - léptem ki a házból, majd miután bezártam az ajtót, beültem a rendőrautó hátsó ülésére.

Talán három óra ráment erre, de csak azért, mert utána a két rendőrrel még tartottam egy jó kis teadélutánt. Miután egyedül maradtam megnéztem a telefonomat, és amíg Santól egy üzenet sem jött, addig Yejitől vagy negyven, hogy miért nem vagyok iskolában. Viszont mivel nem lett volna jó az igazat elmondani neki, így annyit válaszoltam, hogy közbejött valami fontos.

Másnap senki sem állt az utamba, így sikeresen beértem abba a drága intézménybe.

- Sziasztok! - léptem be mosolyogva az osztályba, ők pedig szépen vissza is köszöntek nekem. Egy pillanatra a sarokba pillantottam, ahol ott lapult San is, teljesen összehúzva magát, mintha ettől nem látnám.

- Mi történt a nyakával? - kérdezte Yeji a kötésre utalva.

- Csak egy kicsit megvágtam. Elég csúnya, szóval inkább bekötöttem amíg nem gyógyul be. - magyaráztam el, miközben leraktam a cuccaimat az asztalra.

Wooyoung elég érdekesen rám pillantott, így biztos lehettem abban, hogy már ő is tud mindenről. Remélem azt is elmondta, hogy megfektettem, és hogy engem állított be rossznak a szombati dolog miatt. De mire is számítottam? San egy kisfiú, ráadásul lenne mit rendbe tenni a fejében. Hülyeség volt kikezdeni vele. Segíteni segítenék még mindig, de szerintem már nem bír úgy viszonyulni hozzám, mint régen. Mint egy osztályfőnökhöz, és semmi többhöz. Mondjuk lehetetlen is lenne, azok után amiket leműveltünk.

Ezután, mikor én voltam velük, San minden óra után szinte azonnal lelépett. Nem mintha egyébként lenne mit mondanom neki, de akkor is egy kicsit zavar, hogy menekül. Ráadásul az ő hibája volt az egész. Inkább szembe kéne néznie vele. Jó, mondjuk tényleg, mit várok tőle? Az apja nem hogy eljött volna a cuccaiért, hanem megint a két rendőr jött értük. Nem mutat jó példát egyáltalán. San plüsse nálam maradt, és nem is tervezem visszaadni. Ha kell neki majd szól.