𝘠𝘰𝘶 𝘸𝘦𝘳𝘦 𝙏𝙤𝙤 𝙮𝙤𝙪𝙣𝙜 •ˢᵃⁿʰʷᵃ• ✓

13

És igazam volt! Semmit nem aludtam. Végig csak forgolódtam, és mivel ezt hajnali négykor meguntam, így onnantól kezdve reggel hatig csak a telefonomat nyomkodtam, vagy Seonghwát stíröltem, ahogy alszik. Kár, hogy fél hétre volt beállítva az ébresztője. Még bírtam volna nézni pár óráig.

- Oh, te is fent vagy? - lepődött meg egy kicsit, mikor észre vette, hogy nyitva van a szemem. - Vagy felébresztettelek?

- Mondhatjuk... - mosolyodtam el egy kicsit, majd felültem. - A többieket mikor ébreszti fel?

- Majd egy fél óra múlva. - állt fel az ágyáról, és elő szedett pár ruhát. Szóval csak hogy ne nézzem végig, mint valami előadást, ezért a kezembe vettem a telefonom, és megint nyomkodni kezdtem. De azt nem mondanám, hogy nem pillantottam rá párszor.

Yejinek tényleg igaza volt. Nagyon jó teste van. Nem egy kigyúrt állat, mint egyes hetero palik, hanem pont jó. Ja hát meg mondta hogy nem csak csajokkal randizott, úgyhogy biztos ezért tartja ilyen jól magát. Ez így van, ezt nem lehet letagadni. A hetero férfiak sokszor azt hiszik, hogy elég hogy faszuk van, és minden nő ugrik rájuk, szóval fürdeni is minek. A meleg férfiak között pedig csak ritkán vannak ilyen hanyag egyének.

Miután végig gondoltam mindent, ami a testéről eszembe jutott, előszedtem én is a ruháim. Egyébként meg nagyon szégyenlős vagyok, szóval már csak a gondolattól is zavarba jöttem, hogy előtte öltözöm át.
Miután nagy nehezen én is megvoltam, kimentem vele. Engem leültetett a reggeliző asztalhoz, ahol már igazából ott volt minden, ő pedig ment gyorsan felkelteni a többieket.

- Na, remélem nem kell nekik majd többször szólni. - ült le velem szembe. - Nem eszel?

- Um... Sza- Szabad?

- Miért ne szabadna? - rakott két szelet kenyeret a tányéromra. - Tegyél rá amit akarsz, aztán egyél nyugodtan. - mondta mosolyogva, ami aztán el is tűnt az arcáról, mikor az egyik kenyeret vissza raktam, a másikat pedig magába kezdtem el enni. - Ez kevés.

- Otthon nem is szoktam reggelizni. Kettőt biztos nem tudnék megenni. Az előző kirándulásokon meg már volt, hogy kihagytam a reggelit. - meséltem el neki, amivel azt hiszem megleptem.

- Hány kiló vagy?

- Hm... Talán olyan ötven...kettő? - gondolkoztam el. - Nem tudom. Nemrég megint volt egy táncversenyem, és olyankor mindig változik a súlyom, mert többet eszem hogy legyen energiám, de nem mindegy, hogy mennyit mozgok. Tehát van hogy olyankor fogyok, vagy hízok egy-két kilót. - magyaráztam el neki röviden.

- Az ötven kevés neked. Nincs sok közöttünk magasságban, és én hetven vagyok. Neked legalább hatvannak kéne lenned. - mondta, miközben megcsinálta magának a reggelijét.

- Jó, de a tanárúr más... - mondtam, miközben a reggeli látványra gondoltam vissza.

- Miben más?

- Hát... um... - néztem a kenyerem, aminek még csak a fele fogyott el. - Sokkal... Mármint- a testünk nem igazán... hasonlít... - mondtam halkan. - Nekem csak a tánchoz vannak izmaim, na! - böktem ki nagy nehezen.

- Attól még egy kis zsír rád férne. - jegyezte meg, de erre már nem válaszoltam semmit. Azt mondják így is van mit fogni rajtam, szóval szerintem éppen, hogy tökéletes a testem most.

- Mennyit aludtál? - kérdezte Woo mikor elindultunk az erdőbe reggeli után, és megérkezett Hyojong is.

- Semennyit. - válaszoltam egyszerűen.

- Az igen... Majd az erdőben keresünk egy helyet hogy pihenj egy kicsit. - mondta, amire csak bólintottam.

Mikor megtaláltuk a keresett tűzrakóhelyet, Seonghwa és Hyojong ledarálták a szokásos szöveget, hogy mindenki vigyázzon magára, és már mehettünk is amerre láttunk. A lányok inkább a játszóteret rohamozták meg, míg a fiúk közül páran szinte egyből eltűntek az erdőben. Wooyoung és én viszont csak elfoglaltuk az egyik padot. Ő a végében ült, míg én a többi felét elfoglaltam azzal, hogy lefeküdtem rá, miközben a fejemet az ölébe tettem.