𝘠𝘰𝘶 𝘸𝘦𝘳𝘦 𝙏𝙤𝙤 𝙮𝙤𝙪𝙣𝙜 •ˢᵃⁿʰʷᵃ• ✓

11

- Így jó vagyok? - léptem be a konyhába, ahol apám épp valamit főzött.

- Gyönyörű vagy. - mondta mosolyogva. Hát remélem is. Alulra egy fekete nadrágot vettem egy half skirttel, ami nem volt olcsó. - Ez anyád blúza volt, nem? - jött ide hozzám, és egy kicsit megigazította, én pedig bólintottam. Nemrég tálaltam meg a padláson. Sima fehér, van rajta pár minta, de szép. Tökéletes a bálra. - Nem fogsz fázni?

- Még felveszem hozzá a fekete pulcsim. - mondtam, amire bólintott.

- Kivel fogsz táncolni?

- Az osztályból egy fiúval. Szerinted neki is tetszeni fog?

- Egész biztosan. Szép vagy, mint amilyen anyukád is volt. - igazította el a hajam egy kicsit, én pedig elmosolyodtam.

- Karácsonykor itthon leszel? - fogtam meg a kezét.

- Igen. Szabadnapom lesz, ez száz százalék! Viszont a szilvesztert nem tudom. - mondta, ami kicsit elszomorított. Sosem töltöttük együtt a szilvesztert, csak egyszer, az is azért volt, mert a kórházban voltam, mivel gördeszkázás közben eltörtem a karom. - Ha sokan kiütik magukat piával, vagy megsérülnek a tűzijátékok miatt, akkor muszáj lesz bemennem, szóval azt nem ígérem. De a karácsonyt biztosan veled töltöm.

- Oké. Megvan már az ajándékod, de ha nem velem leszel, akkor nem kapod meg. - tettem fel a mutató ujjam, ő pedig egy kicsit felnevetett.

- Rendben, főnök! Egyébként mikor indulsz? Háromnegyed hat van. - pillantott az órára.

- Uh, akkor mennem kell. Majd írok ha vége van, szia! - öleltem meg, majd felkaptam magamra a cipőmet meg a kabátomat, és a cuccommal a kezemben elhagytam a házat. Feltettem egy minimális sminket is, csak hogy tényleg szépnek érezzem magam, még ha nem is vagyok az.

- Wow, hogy kicsípte magát valaki... - jegyezte meg Yuqi mosolyogva, amint odaértem hozzá meg Wooyoungoz.

- Ti sem panaszkodhattok. - tettem karba a kezem.

- Na, milyen jól áll neked! - mondta Woo a fülbevalóra. - Szerencséd hogy felvetted, különben most megnyúználak.

- Tőlem kaptál két gyűrűt meg egy nyakláncot és egyik sincs rajtad, szóval te bekaphatod! - húztam fel az orrom, amin Yuqi csak nevetett.

- Anyám nem engedte hogy felvegyek bármilyen ékszert. Még sminkelni sem engedett, nem tehetek róla. - mondta szomorúan.

- Hoztam sminket. - mondta Yuqi. - Gyere, megcsinálom neked. - fogta meg a kezét, és húzta maga után. Szép, mindketten itt hagytak.

- Mögötted. - mondta a fülembe Yeji, mivel pont elment mellettem, én pedig egyből meg is fordultam. Seonghwa pont most jött be, és egyből ki is szúrt engem. Eszméletlenül jól nézett ki. Az előző években nem öltözött ki ennyire. Mondom ezt én, aki 2 órán át próbálgatta, hogy mit vegyen fel mivel.
Volt rajta egy fehér ing egy szokványos fekete öltönnyel, nyakkendővel, és nadrággal de rohadtul jól áll rajta. Főleg az a sötétbarna cipő, aminek az orra kissé hegyes volt. Mikor elém lépett azt hittem helyben összeesek. Túlságosan elegáns most.

- Nagyon elakadt a szavad, úgy látom. - jegyezte meg mosolyogva, majd az állam alá nyúlt és... becsukta a számat.

- Jaj- Bocsánat... - kaptam a szám elé a kezem, ő viszont elvette, majd egy zsebkendőt előhúzva letörölte róla azt a minimális szájfényt, amit felkentem.

- Ez nem kell neked. Sokkal szebb vagy nélküle.

- Pedig vaníliás volt... - biggyesztettem le az ajkaim.