𝘠𝘰𝘶 𝘸𝘦𝘳𝘦 𝙏𝙤𝙤 𝙮𝙤𝙪𝙣𝙜 •ˢᵃⁿʰʷᵃ• ✓

39

Egy újabb adag stressz hullott a nyakamba, mint minden tanév elején. Az azonban vigasztalt, hogy újra láthatom az osztályom, azaz Yejit is, aki szokás szerint majd segít nekem elintézni a dolgokat. Szerintem csak én vagyok ilyen szerencsés, hogy az egyik diákja önként jön segíteni. Kár hogy ez az utolsó évük. Bár San miatt annyira nem sajnálom.

- Nos... Páran jól megváltoztatok. - mondtam, miután mindenki sikeresen elfoglalta a helyét. - Utolsó évetek, szóval tessék majd beleadni mindent. - végig néztem rajtuk, majd meg is akadt a szemem Sanon, ahogy épp valami fáslit tekerget a karjára.

- Tanárúr! - tette fel Yeji a kezét.

- Tessék?

- Mesélhetek a szünetről~? - kérdezte egy széles mosollyal.

- Nos, ha szeretnétek akkor lehet.

- Persze hogy szeretnénk! - mondták páran egyszerre, szóval ez el is dőlt. És ahogy az szokott lenni, San pont kicsúszott az órából. Régebben ilyenkor megkérdeztem hogy akar-e valamit ő is mondani, de eddig mindig nemmel válaszolt, most pedig még csak hallani sem akarom, ezért nem kérdeztem rá. Én a helyében amúgy sem vágnék fel azzal, hogy kiszakítottam a farmerjaim, levágattam a hajam és fekete pólót hordok hogy menőnek tűnjek. Mert amúgy rohadtul nem az. 18 évesen ütött be nála a lázadó korszak, vagy mi? Én 14 voltam, mikor ezt csináltam.

Mikor kicsengettek szokás szerint mindenki pakolni kezdett, majd két perc alatt ki is ürült a terem majdnem teljesen, mivel San itt maradt. Hirtelen már azt hittem beszélni akar velem, de rám se nézett. Lehajtott fejjel nyomkodta a telefonját.

- Talán zavarok? - pillantott fel, a hangjában meg érezni lehetett a színtiszta megvetést. Oké, azt hiszem pofon kéne vágni, akkor talán észhez térne. Hogy képes így beszélni egy tanárral?

- Miért nem mész haza? - kérdeztem, miközben egy mosollyal próbáltam elnyomni a haragom.

- Nem mindegy az magának? - forgatta meg a szemeit.

- Szerintem kurva gyorsan állíts a viselkedéseden, mert kirúgatlak a suliból, ha ezt fogod csinálni egész évben. - mondtam továbbra is mosolyogva, majd felkaptam a cuccom és elhagytam a termet. Leszarom hogy mit gondol rólam, és hogy mennyire tartja nagyra magát, akkor is a tanára vagyok. Egy szavamba kerül és kicsapják egy pillanat alatt. És ezt szerintem ő is nagyon jól tudja.

Miután hazaértem megfőztem gyorsan az ebédet három napra, összekészültem holnapra, majd átugrottam Jonghohoz. Hongjoong megint nála van. Képtelen meglenni Jongho nélkül. Azt hiszem megtalálta benne a nyugalmát. Remélem jobban lesz mostmár. Az biztos, hogy Jonghonak szót fogad, és mindig a kedvében akar járni. Múltkor elvileg még virágot is szerzett neki. Igaz, lopta, egy rózsa pedig nem túl olcsó, de most emiatt nem hibáztathatjuk. A szándék volt a lényeg, ami tőle iszonyúan kedves volt.

Természetesen Jongho elmagyarázta neki hogy ezt nem így kéne, amit megértett, és másnap el is ment venni még egyet. Tényleg nagyon aranyosak együtt, szóval remélem egy így fog maradni. Szeretném ha Hongjoongnak rendbe jönne az élete, amennyire csak lehetséges. Jobbat érdemel az eddigieknél sokkal. Én örülnék a legjobban, ha a körülöttem levőek rendbe jönnének.