𝘠𝘰𝘶 𝘸𝘦𝘳𝘦 𝙏𝙤𝙤 𝙮𝙤𝙪𝙣𝙜 •ˢᵃⁿʰʷᵃ• ✓

02

Mivel szerdán volt évnyitó, és az első pár nap mindig nagyon nyugis, ezért inkább be sem mentem. Azt mondtam apámnak hogy rosszul vagyok, és mivel kórházban dolgozik, így szerzett is nekem egy igazolást erre a két napra.

- JÓREGGELT! - üvöltött bele valaki a fülembe, és mivel ez így korán reggel nem volt kellemes, reflexből a hang irányába csaptam. - Aucs! Ez fáj...

- Woo... Mi a franciakrémest keresel a házamban szombaton... - hunyorogtam a falon lévő órára. - Hajnali 11-kor?

- Nem jöttél suliba és az üzeneteimet sem nézted meg, szóval átjöttem. - ugrott rám, amit inkább csak azért hagytam mert még álmos voltam. Épp valami jót álmodtam, ő pedig felkeltett...

- Apám már elment dolgozni? - kérdeztem, amire csak hümmögött.

- Na, mesélj. Miért nem jöttél?

- Mert rosszul voltam. - válaszoltam röviden és tömören, de nem hazudtam. Tényleg rosszul voltam. Sőt, még mindig rosszul vagyok. Miért tiltott le?

- Értem... De jól vagy már, ugye? Amúgy írtál Seonghwának? Mit válaszolt? - kérdezte, én pedig szóról szóra felidéztem. Egyszóval meg se mukkantam. - Ez most mit jelent?

- Nem tudom. A köszönésemre válaszolt, majd miután elmondtam neki amit akartam hirtelen eltűnt. Az utolsó üzeneteimet még csak meg se kapta.

- Um... Ez fura. Nem írtál neki valami beteget?

- Nem! - vágtam rá azonnal.

- Jó, bocsi. Megnézhetem mit írtál? - kérdezte, mire én egyből a kezébe nyomtam a telefonom. Feloldotta, majd bele is merült.
- Hm, pedig nem voltál cringe. Nem tudom mi baja lehet. - vette elő a saját telefonját is, és nyomkodni kezdte. - Nálam sem elérhető. Szerintem nem tiltott le téged.

- Honnan veszed ezt ilyen biztosra? Lehet hogy épp most nincs wifin.

- Hm... Most így belegondolva, nem is láttam nála a telefonját. Lehet valami történt vele. Mindenesetre, áthoztam minden házit, szóval vasárnap megcsinálod őket.

- Ma miért nem? - kérdeztem vissza.

- Mert ma velem leszel! - vágta rá morcosan. - Hogy gondoltad hogy az első hetet kihagyod? Tudod te, hogy mennyi dolog történt? Sokat kell mesélnem. - feküdt le mellém, és bele is kezdett. Milyen jó is, mikor az embernek van egy túlbuzgó és levakarhatatlan barátja, nemde?