𝘠𝘰𝘶 𝘸𝘦𝘳𝘦 𝙏𝙤𝙤 𝙮𝙤𝙪𝙣𝙜 •ˢᵃⁿʰʷᵃ• ✓

03

Hétfő, reggel nyolc óra. Egy kicsit ideges voltam, mert nem tudom hogy mit fogok ezek után csinálni biosz órán, amiket természetesen az ofőm tanít. Ezen kívül még ő tartja az irodalmat is nekünk, de az csak kedden és csütörtökön van most. Legalábbis az új órarend szerint, ha csak nem néztem el valamit.

- Te, nem úgy volt, hogy ma lesz biológia? - kérdeztem Wooyoungtól az utolsó szünetben. Esküszöm úgy emlékszem, mintha a második órába rakták volna, de helyette matek volt.

- Ja, nem mondtam hogy utolsó órában van? Félre lett nyomtatva igazából az egész lap amit kaptunk. - tolt elém egy füzetből kitépett lapot, amin az órarend volt ráírva. - Gyorsan másold le. - mondta, én pedig neki is álltam. Nos, legalább az irodalmakat jól tudtam.

- Jó napot, tanárúr! - hallottam meg Yejit, mire azonnal felkaptam a fejem. Seonghwa jött be a terembe egy halvány mosollyal, amit mindig megmutat mikor találkozik velünk.

- Sziasztok! - tette le a dossziékat az asztalára, amikben benne vannak a szükséges dolgai. Most még laposak, de év végére mindig annyira tele lesznek, hogy alig bírja őket egymásra rakni. - Ma nekem kell vigyáznom a barátnőm gyerekére, de nem fogja zavarni az órát, ugye Haeun? - kérdezte mosolyogva egy kislány kezét fogva, én pedig hirtelen azt sem tudtam hogy kell levegőt venni. Egy; hogy nem vettem eddig észre a lányt. Kettő; Seonghwának van barátnője?? Ráadásul van egy lánya, akinek ezek szerint Seonghwa a nevelőapja?

Olyan volt, mintha azt a nagy konyhakést, amit az évnyitó napján belém szúrtak, azt most valaki kihúzta volna, majd újra belém döfte és forgatni kezdte. Ez egyszerűen fájt. Tudom hogy nem kéne, hiszen semmi nincs köztünk, de fájt látni hogy Seonghwa milyen boldog azzal a lánnyal. A lányával.

- Hé, jól vagy? - kérdezte Woo, ezzel kirángatva a gondolataimból.

- Tökéletesen. - csak fel akarom akasztani magam. - Miért? - kérdeztem mosolyogva, mire ő megfogta mindkét kezem.

- Nem tudhatod. Lehet egyáltalán nem az, aminek most látszik.

- De most annak látszik. És ez fáj. Meg kellett volna már rég kérdeznem, hogy van-e valakije... - szorítottam meg a kezeit, amit csak csendben hagyott.

- San, veled óra után szeretnék beszélni, szóval maradj bent. - mondta Seonghwa, ami hirtelen annyira meglepett, hogy reagálni is elfelejtettem. Nos, nem baj. Legalább kettesben lehetek vele egy kicsit. Rákérdezhetek, hogy pontosan ki neki ez a Haeun lány.

Miután kicsengettek mindenki összepakolta a cuccát, majd az összes osztálytársam elhagyta a termet Wooyounggal együtt. Őszintén megmondom, kicsit ideges lettem. Igen, fáj ez az egész, de a szívem még mindig ugyan olyan hevesen dobog ha ránézek. Na meg hát lássuk be, ha Haeun nem lett volna itt, elképzeltem volna pár dolgot, amit a teremben ketten tudunk csinálni.

- Apa, mikor megyünk haza? - kérdezte a kislány, ami ismételten csak rontott a kedvemen.

- Beszélek Sannal és hazaviszlek, ne aggódj. Viszont megbeszéltük, hogy én nem apa vagyok. Én csak oppa vagyok. Apa kórházban van, anya pedig dolgozik, azért oppa vigyáz rád. - magyarázta el neki, ami engem teljesen összezavart. Most mi van?

- Miről akarsz beszélni a fiúval?

- Nem neked való téma még. Nézd, itt a telefonom. Játssz rajta addig. - adta oda neki, majd idejött hozzám.

- Haeun kinek a lánya? - kérdeztem egyből, mikor ideért hozzám.

- Oh, hát... Van egy régi lány barátom, Haeun pedig a párjával a közös gyerekük. Csak mivel a férje kórházba került egy autobaleset miatt, ezért én vigyázok rá, mert az anyukájának dolgoznia kell, a munkahelyén pedig nem tűrik meg a gyerekeket.

- Oh...

- Miért kérdezted? - érdeklődött mosolyogva.

- Csak... Kíváncsi voltam, mert óra előtt úgy hangzott, mintha lenne egy barátnője, és... Szóval mivel van gyereke, ezért az ön gyereke is, mivel... Ah, mindegy, mindegy. - ráztam meg a fejem, amin ismét csak elmosolyodott.

- Ha lesz valakim, azt a lányok azonnal ki fogják nyomozni, és az egész iskola tudni fog róla másnapra, tudod milyenek. Biztos te is hallanál róla, szóval ez legyen a legkisebb gondod, hogy nekem van-e valakim vagy nincs. - mondta, ami egy kicsit ismét rosszul esett. Talán úgy értette az egészet, hogy nem kéne efelől kérdezősködnöm. Bár... Igaza van. Nem kéne utána kutakodnom.
- Na, szóval amiről beszélni akartam, az a múltkori dolog, ami miatt írtál is.

- Miért nem válaszolt? - kérdeztem rá.

- Mert meghalt a telefonom. Egyszerűen csak fogta magát, és kikapcsolt. Elvittem szervizbe, ma pedig megyek érte, de sajnálom ha ezzel megijesztettelek akkor. - mesélte el, amivel egy hatalmas kő esett le a szívemről.

- Nem baj. - mosolyodtam el egy kicsit. - Tehát... Van vele baj, amiért azt mondtam?

- Nincs vele baj. Ez te vagy, és emiatt nem kell rosszul érezned magad. Azt mondják nem iskolába való téma, de szerintem ez teljesen oké. Elüt a mintától amit mindenhol mutatnak, de ennyi ésszel már az európaiakat is kitilthatnánk a koreai iskolákból. - magyarázta el, ami egy kicsit megmosolyogtatott. - Tényleg ne aggódj emiatt. Ha valaki zaklat ezért, akkor nyugodtan szólj nekem.

- Rendben... Köszönöm. - álltam fel, majd meghajoltam egy kicsit.

- Oh, egyébként van igazolásod, amiért csütörtökön és pénteken hiányoztál? - kérdezte, mire én azonnal kutakodni is kezdtem a táskámban.

- Itt van! - nyújtottam oda neki, mikor végre megtaláltam.

- Köszönöm. - vette el, és amíg gyorsan átolvasta én összepakoltam a cuccaim. - Ja, még valami! Apukád említette, hogy kéne neked szemüveg. Nem akarsz előre ülni? Túlságosan hátul vagy, és látom hogy néha Wooyoungtól másolsz ha a tábláról kell leírni valamit. - mondta, amire nem tudtam igazán mit válaszolni. - Persze nem kötelező, de a szemednek biztosan jobbat tenne, ha elől ülnél.

- Én elvagyok itt. Meg itt van Woo is, és szeretek mellette ülni.

- És őt nem zavarja, hogy róla másolsz?

- Kérdeztem már, de azt mondta, hogy neki ez rendben van. - válaszoltam, és ezzel meg is győztem. Nem szeretek elől ülni, mert zavar hogy a többiek a hátam mögött vannak. Ráadásul biztos észre venné, hogy állandóan őt nézem. Néha csak azért másolok Wooyoungtól, mert Seonghwa elvonta a figyelmem, és nem írtam semmit.