𝘠𝘰𝘶 𝘸𝘦𝘳𝘦 𝙏𝙤𝙤 𝙮𝙤𝙪𝙣𝙜 •ˢᵃⁿʰʷᵃ• ✓

09

- Na már megint miért nem jössz? - kérdezte Woo sóhajtva a pénteki utolsó óra után.

- Arról nem mondhatok semmit. - válaszoltam mosolyogva. - Nem kell megvárnod.

- Basztok?

- Látod, már megint perverz vagy! Menj innen, hess! - küldtem el, ő pedig csak röhögve felkapta a táskáját és elhagyta a termet a többiekkel együtt.

- Ülj előre. - mondta Seonghwa, miután becsukta az ajtót, én pedig azonnal fel is pattantam a tolltartómmal a kezemben. - Hagyj ott mindent, szóban felelsz.

- Uh... oké... - lepődtem meg egy kicsit, de tettem ahogy kérte.

- Mondj el mindent amit tudsz a témával kapcsolatban, és ha valamit kihagytál majd rákérdezek.

- Oké! - kezdtem bele azonnal. Vagy tíz percben át folyamatosan beszéltem, és úgy tűnt ő is elégedett.

- Elmondanád mégegyszer, hogy mit tudsz a vérről? - kérdezte hirtelen, ami teljesen kizökkentett a gondolatmenetemből.

- Huh? A vér? A vér az- az piros é- és... uh... - néztem őt, de minden kiesett.

- Ne nézz rám. - mondta, mire azonnal elkaptam a fejem.

- Sz- Szóval... A vér a vörös vérsejtek miatt piros, és ezen kívül még tartalmaz fehérvérsejteket, és ha--

- Köszi, elég. - szakított félbe, mire újra ránéztem. - Tudsz te tanulni, csak a koncentráció nem megy.

- Elnézést... - mondtam halkan, miközben lehajtottam a fejem. Ezt én is jól tudom. Ezért maradok le az óráin, mert nem bírok mellette koncentrálni. Túlságosan helyes ahhoz, hogy ne őt bámuljam folyton.

- Próbáld meg összeszedni magad. Legalább a félévi vizsgákig. Egy hónap múlva itt vannak.

- Most is lesz decemberben bál? - kaptam fel hirtelen a fejem, amint eszembe jutott.

- Valószínűleg igen. Jövőre ti szervezitek.

- És uh... - kérdeztem volna megint valamit, de hirtelen kinyílt az ajtó, amin Yeji jött be.

- Bocsánat, nem akarok zavarni csak itt hagytam valamit... - rohant oda gyorsan a helyéhez, majd kihalászott valamit a padjából amit zsebre vágott. - Jó szórakozást! - rakott valamit a padomra kuncogva, és már itt sem volt.

- Mi az? - kérdezte Seonghwa arra a kis tasakra utalva, amit Yeji adott.

- Um... - néztem meg közelebbről. - Jaj... ez őő... semmi... - raktam zsebre piros fejjel. Egy fuckin' condom. Ez hülye. Biztos hogy az. Zizi a csaj.

- Kinek a telefonszámát adta meg, hogy már megint ennyire elpirultál?

- Nem, ez... tényleg semmiség... - mondtam halkan, de őt ez nem nyugtatta le. Felállt és ide jött elém.

- Mutasd. - nyújtotta ide a kezét, én pedig kénytelen voltam az előbb zsebembe dugott óvszert a kezébe adni. - Hah, legalább a méretet eltalálta, ha már az időt nem. - adta vissza nevetve.

- Szóval a tanárúrnak a mérete--

- És ezt az infót tartsd meg magadnak. - vágott közbe. - Szépen feleltél, megkapod az ötöst. Ha akarsz mehetsz. - mondta, de én csak hátradőltem, és ránéztem. - Valamit elfelejtettem? - érdeklődött, amire megráztam a fejem.

- Azt mondta, hogy ha akarok, menjek. De én nem akarok.

- Aranyos vagy, de... - mosolyogott el egy kicsit. - Ma nincs táncod? - kérdezte, az én szemeim meg teljesen kikerekedtek.

- De! - pattantam fel, és azonnal rohantam összekapni a cuccaim. - Viszont látásra tanárúr! - rohantam ki a teremből a táskámmal a kezemben. Hülye vagy San, a tánc az első, nem a szerelem!