𝘠𝘰𝘶 𝘸𝘦𝘳𝘦 𝙏𝙤𝙤 𝙮𝙤𝙪𝙣𝙜 •ˢᵃⁿʰʷᵃ• ✓

10

December 18, hétfő. Már vége a félévi vizsgáknak, és ma van az osztálykarácsony. Nálunk minden évben ez van elsőnek, majd még aznap este megyünk a bálba, -ami persze nem kötelező- és másnap megyünk egy három napos osztálykirándulásra, pont szünet előtt.

És na vajon ebben az évben kit húztam? Seonghwát! Hát persze! Eleinte nagyon aggódtam, hogy amit veszek neki az jó lesz-e, de így belegondolva, elég jól ismerem ahhoz, hogy tudjam mit szeret. Vettem neki pár édességet, amiket jól tudom hogy szeret, valamint még novemberben beszélt egy könyvről amit nagyon szeretett volna, de már sehol nem lehet kapni, és interneten sem tálalta sehol. Na, nekünk az a könyv meg volt, és mivel se nekem, se apámnak nem kell, ezért ezt adom neki.

- Boldog karácsonyt! - állt elém Yeji egy hatalmas mosollyal, kezében egy ajándék szatyorral. Tehát ő húzott engem.
Megköszöntem neki, mire ő gyorsan megölelt, majd vissza ült a helyére. Tehát most rajtam a sor. Felálltam, és oda mentem Seonghwa elé.

- Boldog karácsonyt, tanárúr! - mondtam mosolyogva, és oda nyújtottam neki az ajándékát.

- Köszönöm, San. - vette át mosolyogva, és mivel én voltam az utolsó, ezért mindenki elkezdte megnézni az ajándékát. Tehát én ott maradtam Seonghwa mellett, hogy lássam a reakcióját.
- Oh! - lepődött meg, amint meglátta a könyvet. - Honnan szerezted meg? - nézett rám nagy szemekkel.

- Az titok~! - mondtam mosolyogva.

- Gyere ide. - intett magához, és meg is ölelt, amit azonnal viszonoztam. - Köszönöm. Tényleg boldoggá tettél. - puszilt a hajamba, amitől majdnem megint pillangókat hánytam. Imádom.

Miután vissza mentem a helyemre odaadtam Woonak is az ajándékát, valamint ő is az enyémet. Egy pár új fülbevalót adott, ami miatt már sokszor hisztiztem apámnak is. Egy pillangós fülbevaló, kibaszottul szép, bűn lenne nem hordani majd az esti bálon. Egyenlőre nincs partnerem, mivel Seonghwával akarok táncolni megint. Viszont ha nemet mond, akkor is biztosan lesz legalább egy lány, aki táncolni akar majd velem.

- Te mit kaptál Yejitől? - kérdezte Woo.

- Jaj, még nem néztem meg. - vettem az ölembe, majd kivettem belőle az első dolgot, ami a kezembe akadt. Volt benne egy plüss, egy tábla csoki, majd egy borítékban egy rólam és Seonghwáról összeszerkesztett kép, amin olyan mintha egymást ölelnénk. Ez még egészen aranyos is volt. Na de az utolsó dolog, az egyáltalán nem. Egy doboz óvszer a múltkori mérettel. Ezt inkább Seonghwának kéne adnia...

- Úgy érzem én kihagytam pár fejezetet. - könyökölt mellettem Wooyoung.

- Az életemre esküszöm, egyszer sem bontottuk ki, amit Yeji adott. - dobtam vissza a szatyorba.

- Jó a breeding, mi? - mosolygott perverzen.

- Mivan? - néztem értetlenül. - Mi az a breeding?

- Shh... Hagyjuk. - legyintett nevetve.

Miután az óra mutatója elérte a tizenkettest, mehettünk haza. A bál este ötkor fog kezdődni, szóval van bőven időnk elkészülni.
Megvártam amíg mindenki kimegy a teremből, majd odamentem Seonghwához. Azt biztosan tudom hogy ott lesz, ezért emiatt nem kell aggódnom. Szereti ezt a rendezvényt.

- Mit szeretnél? - kérdezte mosolyogva.

- Um... - kezdtem el az ujjaimmal játszani. - Ugye ott lesz a bálon? - kérdeztem rá, csak hogy fel tudjam vezetni valamivel a témát.

- Igen, úgy mint minden évben. - bólintott.

- Oké, szóval... Az a helyzet, hogy... Nekem nincs partnerem, és--

- Szeretnél most is velem táncolni? - kérdezett rá, mire vadul bólogatni kezdtem. - Nekem rendben van. Szeretnél most majd te vezetni?

- Nem. - vágtam rá habozás nélkül. - Jó volt a múltkori. Tényleg... Jól éreztem magam. Ugye tényleg nem baj, amiért megint önnel akarok táncolni?

- Nem baj, San. Én is jól éreztem magam veled, szívesen megismétlem. - mosolyodott el, ami nagyon boldoggá tett. Ha tehetném meg is csókolnám majd. - ...nem mész haza? - kérdezte mivel vagy egy percig csak ott álltam, és néztem őt.

- Majd... szóval... Ha már együtt táncolunk, akkor... Küldhetek majd egy képet a ruhámról, hogy tetszik-e önnek? - kérdeztem meg végül.

- Ne küldj képet. - válaszolta egyből. - Egész biztosan jól fogsz kinézni, és nem képről akarlak látni.

- Oh... Rendben. - bólintottam, majd miután elköszöntünk egymástól, egyszerre indulunk haza. Természetesen amíg én gyalog, addig ő autóval. Esküszöm nem képzelem el néha, hogy mellette ülök, és amíg ő vezet, addig a jobb keze a combomon van. Áhh, én? Ilyet? Soha. Csak minden nap.