𝘠𝘰𝘶 𝘸𝘦𝘳𝘦 𝙏𝙤𝙤 𝙮𝙤𝙪𝙣𝙜 •ˢᵃⁿʰʷᵃ• ✓

24

Mikor felkeltem éreztem, hogy Seonghwa még mindig engem ölel, csak ezúttal hátulról. Szembe fordultam vele, ő pedig egyből ki is nyitotta a szemeit. Nem tűnt nagyon álmosnak. Biztos fent van már pár perce.

Újból hozzá bújtam, mint este, ő pedig megölelt. Elkezdte egy kicsit simogatni a fejem, ami ugyan úgy jó érzés volt.
Pár percig így voltunk. Szépen lassan ébredeztem. Kezdtem érezni a világomat, viszont ezzel együtt az alsó is egyre kényelmetlenebb lett, ami rajtam volt. Próbáltam nem foglalkozni vele, hátha csak rosszul érzem, de nem lett jobb, és csak zavart. Hát én ezt nem hiszem el... Miért most? Miért? Milyen álmom volt nekem? Ráadásul nadrág sincs rajtam. Kurvára de észre fogja venni. Főleg, ha ennyit mocorgok miatta. De mit csináljak vele? Menjek el a fürdőbe kiverni? Az ő házában? Hát baszki...

- Van valami baj? - kérdezte hirtelen. - Éhes vagy?

- Hm? Nem. Nem még. - távolodtam el egy kicsit tőle, és rá néztem. - Mióta volt fent?

- Körülbelül tíz perce. - ült fel, én pedig követtem a példáját. - Biztos nem vagy éhes? Mindjárt 11 van.

- Nem vagyok éhes. - ráztam meg egy kicsit a fejem, majd miután észleltem hogy mennyire látszódik a merevedésem, egyből összezártam a lábaim, ami persze hogy felkeltette a figyelmét. Egy ideig méregetett, majd azt hiszem leesett neki. De miért jön rá mindenre?

- Mit álmodtál? - kérdezett rá.

- Nem emlékszem... - mondtam halkan.

- Pedig kíváncsi lettem volna. - mosolyodott el egy kicsit, amíg én csak vörös fejjel próbáltam valahogy lenyugtatni magam.

- Bocsánat...

- Ne kérj bocsánatot. - nézett végig rajtam, majd egy pillanatra beharapta az alsó ajkát. Közelebb húzott magához, hogy a lábaival körbe tudjon ölelni, majd hozzám hajolt.
- Tisztázzuk a dolgot. Én bejövök neked? - kérdezett rá, amire végül lassan, de bólintottam. - De tudod, hogy ez törvény ellenes, ugye? - folytatta, amire ismét csak bólintottam. - És ha én itt és most megcsókollak, akkor elmondod valakinek?

- Nem. - ráztam meg a fejem. - Senkinek se mondanám. Se apámnak, se Yejinek. Még Wooyoungnak sem, mert tudom hogy ezzel bajba keverném önt, és azt nem akarom. - hadartam el gyorsan, de egy mosoly helyett továbbra is csak a szemeimbe nézett, mintha megpróbálna kiolvasni belőlük valamit.

- Ajánlom, hogy így legyen. - mondta, majd még azelőtt a számra nyomta az ajkait, hogy felfoghattam volna, amit mondott.

Nem mondom hogy olyan varázslatos volt, mint ahogy azt a filmekben látjuk, és ahogyan a könyvekben leírják. Mindketten kócosak voltunk, és egyikünk sem tudta, hogyan alkalmazkodjon a másikhoz. Nem tudtam milyen egy csók, egészen máig. A másik közelsége egyszerre megnyugtató, és ijesztő. A lehető legjobb tudásom szerint próbáltam valahogy visszacsókolni, miközben végig azon gondolkoztam, hogy mi a fenét is csinálunk. Miért csókolózom a tanárommal? És miért nem érzem ettől rosszul magam?

- Ah! - zártam össze a lábaim, mikor eldöntött az ágyon, és a férfiasságomra markolt.

- Így nem férek hozzád. Hagyd, hogy csináljam. - feszítette szét a lábaim.

- Mit akar csinálni? - kérdeztem, mintha amúgy nem lenne teljesen egyértelmű.

- Szerinted? - vonta fel a szemöldökét. Nem tetszik ez a Seonghwa. Nagyon nem. Ijesztő, hogy ennyire közvetlen lett hirtelen. Nem akarom ezt. - Baj van? - kérdezett rá, de nem reagáltam igazán semmit azon kívül, hogy elnéztem róla. Valljuk be. Még nem vagyok ehhez érett fejben. Nem akarom, hogy hozzám nyúljon.
- ...túl gyors voltam? - ült vissza, ezzel visszaadva nekem egy kis teret.