𝘠𝘰𝘶 𝘸𝘦𝘳𝘦 𝙏𝙤𝙤 𝙮𝙤𝙪𝙣𝙜 •ˢᵃⁿʰʷᵃ• ✓

38

Reggel mikor felkeltem egyből bementem a szobámba megnézni, hogy San itt van-e még egyáltalán. Úgy tűnt még mindig mélyen alszik, szóval nyugodtan átöltözhettem, rendbe szedhettem magam, majd elkezdhettem valami reggelit csinálni. Neki nem csináltam, mivel simán kinézem belőle hogy felkel és elmegy amilyen gyorsan csak tud. Tegnap nagyon részeg volt, szóval lehet arra sem emlékszik hogy hogyan került ide.

Miután elmosogattam a tányérom vissza mentem a szobába, hogy elintézzek valamit. De ez egyből ki is ment a fejemből, mikor megláttam Sant, hogy résnyire ki van nyitva a szeme és a plafont nézegeti.

- Fent vagy? - hajoltam fölé, mire neki egyből nagyra nyíltak a szemei. Ez tartott két másodpercig, aztán nagyon csúnyán kezdett rám nézni. - Mi az?

- Maga elrabolt?! - kérdezte ingerülten, amire én egy kicsit felnevettem. - Nem vicces! Mit csinált?! - ült fel, majd észlelte hogy Shiber a kezében van és egyből befogta.

- Nem raboltalak el. Tegnap este kotta részegen megláttalak az utcán egy palival akinél volt egy pisztoly, szóval haza hoztalak.

- Mi? Milyen férfi? - kérdezett vissza értetlenül. - Tegnap voltam egy buliba, de nem emlékszem hogy bárkinél lett volna valami fegyver.

- Egy külföldi férfi volt. Azt mondta, hogy te vagy a párja. Huh, lehet valami bérgyilkos volt... Elég béna. Már rég meg kellett volna ölnie téged akkor. - gondolkoztam hangosan.

- Maga meg miről beszél? Miért akarna engem bárki is megölni?

- Nos, eltekintve hogy anyád rossz dolgokban volt benne, te pedig elég ismert lettél a neten, ne csodálkozz.

- Jó, nem érdekel. - nézett már megint mérgesen. - Miért hozott ide?? Miért nem haza?

- Most mi bajod van? Konkrétan megmentettelek.

- Nem kértem rá! Maga is csak egy őrült pedofil. Mostmár 18 vagyok, békén lehet hagyni!

- Mi? - nevettem el magam. - Szerinted azért szerettelek mert kiskorú voltál? Csak úgy elmondom, hogy te kezdtél mindent. Te voltál, aki elkezdett közeledni a tanárjához. Azt mondtam oké, mivel fejben kibaszottul de nem vagy rendben. Még az is az én hibámból volt szerinted, mikor TE kezdtél el ENGEM fojtogatni. Még mindig ott a nyoma, és még mindig nem tudom hogy mi okod volt rá. De tudod mit? Nem is érdekel. - mondtam, ami mintha egy kicsit meglepte volna. - Azt hittem normális vagy, de mint kiderült, hatalmasat tévedtem. Legalább jó voltam lelki szemetesnek? - kérdeztem, de természetesen semmi válasz. - Következő héten jelezd az igazgatónak, ha osztályt akarsz váltani. Ha nálam maradsz az csak mindkettőnknek kényelmetlen.

- Hah, csak magának. - állt fel az ágyról, továbbra is a kezében tartva Shibert. - Sokkal jobban meg van törve, mint hittem. Tényleg fura, hogy még nem akasztotta fel magát. Hiányzik a gondatlan gyerekkor, nemigaz? - húzott egy gúnyos mosolyt, majd a plüsst az ágyamra dobva kiment a szobából. Hallottam hogy felveszi a cipőjét, majd hogy becsapja maga után az ajtót.

Nem vártam tőle többet, de arra sem számítottam, hogy majd így a lelkembe tud taposni. Pontosan ezért nem mondom el senkinek, hogy mi történt velem régen. Igen, egy felnőtt férfi vagyok, lassan harminc éves, aki képtelen visszatartani a könnyeit, ha a múltjáról van szó. Talán nem véletlen válik mindenki az ellenségemmé, akik megtudják mi volt velem. Követnem kéne apámat? Igazából vesztenivalóm nincs. Talán soha nem is lesz.