𝘠𝘰𝘶 𝘸𝘦𝘳𝘦 𝙏𝙤𝙤 𝙮𝙤𝙪𝙣𝙜 •ˢᵃⁿʰʷᵃ• ✓

25

Azért azt be kell vallanom. Ez a három tánc óra három egymást követő napon, azért eléggé lefáraszt. Főleg a keddi. Az a másik tanár konkrétan kinyírt. Még mindig izomlázam van mindenhol.

Seonghwa eddig mindig hozott nekem kaját, amit mindig miután megettem, haza is vitt. Most viszont nem hozott, mivel tegnap megbeszéltük, hogy ma átviszem hozzá pár cuccom. Ő tudna autóval vinni a suliba, és akkor még az ő dolgát is megkönnyítenénk vele egy kicsit. Apám erről nem tud, de őszintén, szerintem észre se fogja venni. Úgyis úgy tudja, hogy későn érek haza. Ha akar valamit, akkor pedig majd felhív.

Összeszedtem az összes könyvem meg füzetem, valamint pár tiszta ruhát, amik jók a suliba. Bruh, csak Yeji ne tudja meg, mert eljön a világ vége. Az is szerencse, hogy még nem tudja, hogy megcsókoltuk egymást.

- Hogy állsz? - hallottam meg Seonghwát mögülem, majd a vállamra is tette a kezét. Épp a történelem könyvem felett ültem, és az új anyagot olvastam. Van egy dolgozószobája, szóval amíg ő ott csinálta a dolgait, addig én a nappaliban tanultam.

- Már csak ez az oldal van. Mindjárt megvagyok.

- Jólvan. Ha kész vagy gyere aludni. - mondta, amire csak bólintottam, ő pedig elment.

Másnap együtt keltünk, készültünk el, majd mentünk az iskolába. Csütörtök van, szóval ma nincs edzésem, de ettől függetlenül még majd muszáj gyakorolnom otthon. Bár azt még nem tudom, hogy hogyan fogom megoldani. Otthon szinte mindig enyém az egész ház, ezért könnyű volt mondjuk a nappaliban elhúzni a bútorokat, hogy legyen egy kis helyem. Na mindegy, majd otthon lebeszélem Seonghwával.

- Holnap ráérsz? - kérdezte utolsó szünetben Woo.

- Hm? Mire? Mondjuk biztos, hogy nem. Táncom lesz. Fél hétkor végzek, utána pedig gyakorolnom kell még.

- Mindegy akkor. - rázta meg a fejét mosolyogva. - Szombaton lesz a verseny, ugye? Majd gondolok rád, aztán biztos tovább jutsz. - mondta, amin egy kicsit felkuncogtam.

- Köszi Woo, de inkább jövőhétre tartogasd ezt. Akkor lesz a döntő.

- De azért most se ess ki.

Utolsó óra, pontosabban irodalom, ami mindenki tudja mit jelent. Seonghwa~
Kissé fáradt voltam már, de ettől függetlenül próbáltam figyelni, és leírni mindent, ami fontos volt.
Miután kicsengettek és összeszedte a cuccait, egyből idejött hozzám. Már csak páran voltak a teremben rajtunk kívül. Természetesen köztük volt Yeji is, aki csak szépen csendben felült a padjára, és onnan nézett minket, mint valami előadást.

- Amint beteszed a lábad a házba, mész enni, aztán aludni. - mondta, mikor elkezdtem én is összepakolni a cuccaim.

- Mi? Nem. Biztos, hogy nem. - ráztam meg a fejem. - Ma kell tanulnom jövőhétre, mert hétvégén nem lesz rá időm. És még igazából gyakorolnom is kéne.

- De nem fogsz. Ha jól tudom nem lesz nektek semmi jövőhéten, úgyhogy ma pihenni fogsz. És vasárnap is. Felmegyek pár cuccomért, te pedig várj meg kint. - mondta, és már itt sem volt. Csak sóhajtottam egyet, majd a táskámat felvettem és elindultam ki. Igen, csak indultam, mivel Yeji úgy elém állt, mint egy szekrény. Már csak mi ketten voltunk a teremben.

- Vele mész haza? - kérdezte csillogó szemekkel.

- Nem mindegy neked?

- Hé! Ne legyél bunkó!

- Bocsánat. Fáradt vagyok, nem akarok most beszélgetni. - kerültem ki, és már kint is voltam. Nem akarom hogy Yeji megtudjon bármit is, mert van olyan hülye, hogy szétkürtöli az egész iskolában.