𝘠𝘰𝘶 𝘸𝘦𝘳𝘦 𝙏𝙤𝙤 𝙮𝙤𝙪𝙣𝙜 •ˢᵃⁿʰʷᵃ• ✓

05

Mint ahogy arra számítottam, a következő napok nagyon húzósak voltak számomra. Egyrészt, mert a biosz mellett készülnöm kellett matek és nyelvtan tz-re, amiket természetesen szerdán és pénteken írtunk meg, csak hogy még kevesebb időm legyen aludni. A folyamatos rohangálás miatt enni sem volt igazán időm, és még egy vasárnapi táncversenyre is készülnöm kellett. Hétfőn van a biológia témazáró, és muszáj addig talpon maradnom, mert jól akarok teljesíteni.

- Te mégis mennyit aludtál tegnap este? - kérdezte Yuqi, mikor a szünetben megtalált az egyik padon ülve.

- Shh, tanulnom kell! - vágtam rá a biosz füzetemet bújva.

- Jó, de mennyit? Tegnap volt valami versenyed is, nem? Nem vagy fáradt?

- Oh Yuqi, egy hete alig eszek valamit, két napja pedig nem aludtam! - fakadtam ki, majd hirtelen ez haraggá vált és megütöttem magam. Nagyon fájt, mivel a főpróba után percekig csináltam, és még mindig érzem. Jó, hogy nem vérzik.

- Fájt?

- Igen! - kiáltottam, miközben még a szemem is bekönnyesedett.

- Tényleg intézni kéne neked egy pszichológust mostmár. De addig is, ezt a hetet szerintem már hagyd ki. - tanácsolta, amire megráztam a fejem. - Miért?

- Nem akarok hiányozni.

- Akkor szenvedj. - mondta, majd itthagyott.

- Jó. - suttogtam magamnak, majd gyorsan mentem a termembe, mivel megszólalt a csengő. Hát kezdődjön a biológia.

Most úgy éreztem jól tudtam válaszolni szinte mindenre, Wooval ellentétben. Miután végeztem óvatosan elé csúsztattam a lapot, hogy gyorsan le tudjon írni pár választ. Végül mikor Seonghwa mondta, hogy akik kész vannak adják be a lapokat, én amilyen magabiztosan indultam el, úgy is csuklottak össze a lábaim magam alatt, és ájultam el az egész osztály előtt. A testem azt mondta ideje pihenni, de legalább meg tudtam írni a dolgozatot. Ennél jobb időpontot nem is tudott volna választani.

Mikor felébredtem egy kórházban voltam. Oké, értem, elájultam, de ez azért egy kicsit túlzás csak azért mert túlhajszoltam magam, nem? Nem. A mellettem lévő, szintén kórházi ágyon fekvő sráctól megkérdeztem hogy tudja-e, hogy miért hoztak ide, hiszen tényleg csak elájultam. Erre ő benyögi, hogy nem tudja, őt az öngyilkos hajlamai miatt tartják itt. Na most vagy az van, hogy apám megvizsgált hogy miért ájultam el és észrevette hogy mit művelek magammal, vagy pedig Yuqi személyesen elmondta neki, hogy szükségem lenne egy pszichológusra. Bár szerintem a második reálisabb. Ha apám észreveszi, akkor inkább elbeszélget velem és közösen megbeszéljük, hogy mi legyen.

- Na végre, hogy felkeltél! - mondta apám amint belépett a terembe. Orvosi ruha volt rajta. Biztos dolgozik.

- Miért vagyok itt? - kérdeztem mikor az ágy mellé ért.

- Miért nem szóltál, hogy van valami probléma? - kérdezett vissza.

- Nincs probléma.

- De van. - vágta rá. - Yuqi elmondott mindent mikor bementem érted az iskolába.

- Jó, és ezért miért kellett ide behozni?

- Nem akartalak így otthon hagyni, meg aztán ki tudja mikor kelsz fel. Amúgy is van itt egy jó pszichológus. Hozok neked valamit enni, aztán majd beszélget veled.

- Nekem nincs időm pszichológushoz járkálni. - mondtam halkan, amire csak sóhajtott.

- Értelek, de szeretném tudni, hogy mi van veled. Mihye beszél veled a problémáidról, és majd utána kitaláljuk, hogy mihez kezdjünk velük. Tudom hogy nem szeretsz magadról beszélni, de talán egy idegennel ez könnyebben fog menni, főleg hogy ő ért is hozzá. - magyarázta el, amire már nem mondtam semmit. Tudom hogy fölösleges lenne ellenkezni. Csak segíteni akar. De ha azt akarja hogy rendszeresen járkáljak pszichológushoz, azt inkább kihagynám, köszönöm.