𝘠𝘰𝘶 𝘸𝘦𝘳𝘦 𝙏𝙤𝙤 𝙮𝙤𝙪𝙣𝙜 •ˢᵃⁿʰʷᵃ• ✓

37

Mint ahogy azt mondtam, ma elvittem Hongjoongot Jonghohoz. Most nem volt itt az unokaöccse, szóval ezúttal egyedül főzőcskéztem, amíg ők beszélgettek. Már majdnem a vacsorának is nekiálltam, annyira unatkoztam a végén, de végre kijöttek konkrétan négy óra csevegés után.

- Na mi van? - kérdeztem Jonghotól, akire Hongjoong úgy kapaszkodott, mint valami baba koala az anyjába.

- Nem akarja, hogy elmondjam neked, szóval legyen annyi elég, hogy megnyílt nekem. - válaszolt mosolyogva, miközben Hong a nyakába hajtotta a fejét. Hát ez... érdekes.

- Um... Rendben. Én megfőztem neked mindent, szóval azt hiszem akkor mi megyünk is. Gyere Hongjoong. - fogtam meg a kezét, de ő elrántotta.

- Hongie nem megy. - rázta meg a fejét. - Hongie jól érzi itt magát.

- Igen, viszont Hongie Jongho házában van, és ez lehet hogy Jonghonak nem tetszik. - tettem karba a kezem.

- Jongho nem kedveli... Hongiet? - nézett rá szomorú szemekkel.

- Jongho kedveli Hongiet, szóval Hongie itt maradhat egy estét nyugodtan. - mondta mosolyogva.

- Yeey! - húzott egy széles mosolyt.

- Biztos nem gond? - kérdeztem meg.

- Biztos. - bólintott Jongho. - Vigyázni fogok rá. Neked meg úgyis kijár egy kis szünet iskola előtt. Egész életedben te voltál mindenki lelki szemetese. Csodálom hogy egy vágás sincs a karodon.

- Köszönöm. - húztam egy halvány mosolyt, majd mentem az előszobába felvenni a cipőm.

Mivel ide gyalog jöttünk, ezért vissza felé is így mentem. Habár voltak még buszok, de így este már nincs kedvem a sok fura fazon között üldögélni. Úgyis csak fél óra innen a házam.

Mikor már csak kb két utcányira voltam a drága otthonomtól, az egyik fal mellett megláttam két ember csókolózni. Haljak meg, de az egyik nagyon emlékeztetett Sanra. De csak az alkata. San színes ruhákat hord, nem pedig szakad farmert mert fekete pulcsit meg bakancsot.
Bármennyire is nem akartam elhinni, de az apró hangok, amiket kiadott, elég volt ahhoz, hogy rájöjjek mi folyik itt. San, egy idegen férfival. Igazából engem ez egyáltalán nem zavarna, semmi közöm a magánéletéhez most, de ezt akkor sem hagyhattam szó nélkül. Főleg, miután láttam hogy az én drága diákom valószínűleg részeg, mivel nem bírt megállni a saját lábain.

- Elnézést. - kocogtattam meg a férfi vállát, aki azonnal felém is fordult. Nem kicsit lepődtem meg, mikor egy ázsiai vonást sem láttam benne. Ki ez az ember?

- Talán elálljuk az útját? - nézett a már-már ijesztően hideg kék szemeivel az enyémbe. Én viszont San felé fordultam. Nagyon nem volt a helyzet magaslatán, ahogy elnéztem.

- Honnan ismeri ezt a fiút?

- A párom. Talán zavarja?

- Nos, éppenséggel igen. Ő az egyik diákom. Honnan ismeri, és mit akar tőle? Ha a párja, akkor haza kéne vinnie, ha ilyen állapotban van.

- Nem mindegy magának, hogy mit csinálok vele?? - kérdezte idegesen. Ez az ember nagyon nem szimpatikus. Ráadásul az akcentusa is nagyon erős. El kell vinnem innen Sant. Nincs biztonságban. Főleg, hogy a férfi zsebében megláttam kirajzolódni egy pisztoly alakját. Foglamam sincs mi folyik itt, de tényleg nem tetszik.

- Hé, Sannie. - fordultam felé. - Emlékszel még Shiberre? - kérdeztem, mire egyből felcsillogtak a szemei, és bólogatni kezdett. - Még mindig nálam van, és rád vár. Eljössz meglátogatni? - nyújtottam felé a kezem mosolyogva, amit habozás nélkül meg is fogott. Akármilyen ruhát vesz fel, akármilyenre vágatja a haját, belül akkor is egy kisgyerek még.

- Hé! San! Most komolyan itt hagysz?! - kérdezte idegesen a pasi, miután elindultunk hozzám.

- Ne foglalkozz vele. - húztam magam után egy kicsit gyorsabban.
Miután beértünk a házamba lerúgta magáról a cipőjét, majd felfedező útra indult, miközben Shibert szólongatta. Sóhajtva megcsóváltam a fejemet, majd utána mentem miután a szobámból elő szedtem a plüssét.

- Shiber! - ölelte magához egy nagy mosollyal mikor odaadtam neki. - Többet nem hagylak el. Menjünk haza! - indult el boldogan az ajtó felé, én viszont félúton megragadtam a kezét és betoltam a szobámba, ahol aztán leültettem az ágyamra.

- Holnap hazamehettek mindketten, de ma már késő vagy. Aludj itt, rendben? - mosolyodtam el egy kicsit. Csendben bólogatott párat, majd lefeküdt és a fal felé fordult. Betakartam őt Shiberrel együtt, majd kimentem hogy nyugodtan tudjon aludni. Én a nappaliban hajtottam álomra a fejem. A kanapé sokkal kisebb mint az ágyam, de el lehet rajta férni, és egész kényelmes is.