𝘠𝘰𝘶 𝘸𝘦𝘳𝘦 𝙏𝙤𝙤 𝙮𝙤𝙪𝙣𝙜 •ˢᵃⁿʰʷᵃ• ✓

18

- Sannie... - ébredtem fel Seonghwa kellemes hangjára, és éreztem ahogy az arcomat simogatja. - Sannie, kelj fel. Apád hazaért. - mondta, mire azonnal kinyitottam a szemeim.

- Mi?? - ültem fel. - Mikor?

- Az előbb hallottam, hogy bejött a házba. - amint ezt kimondta, az ajtóm kinyílt, ami mögött apám volt, csak egy elég meglepett arccal. Egy ideig csak méregette Seonghwát, majd végül azt hiszem beugrott neki, hogy ki is ő.

- Maga miért van itt? - kérdezte meg végül. - Te meg miért vagy ilyen kócos? - nézett rám.

- Most keltem fel. - dörzsöltem meg a szemeim, majd felálltam az ágyról. - Áthívtam, mert mindketten egyedül voltunk. - válaszoltam az előbbi kérdésére.

- Hogy mit csináltál?? - dülledtek ki a szemei a meglepődöttségtől. - Normális vagy?!

- Uram, semmi baj nincs. - lépett mellém Seonghwa mosolyogva. - Amúgy is unalmas lett volna az estém egyedül.

- Ez akkor sem illendő. Ezt magának tudnia kéne. És neked is! - nézett rám mérgesen, amire csak sóhajtottam egyet.

- Szerintem beszélgessetek. Úgyis hasonló téren mozogtok. - hagytam ott őket a szobámban, én pedig mentem a konyhába enni valamit.

Körülbelül egy óra alatt végeztem, és ők azóta sem jöttek ki a szobámból. Nem mintha zavart volna, de féltem hogy apám már megfojtotta, mivel bármire képes, ha azt látja hogy valami vagy valaki rossz hátassal van rám. Viszont mikor benyitottam, talán túlságosan is jól elvoltak egymással. Csak ott ültek, apám a székemben, Seonghwa pedig az ágyamon, és ijesztően halkan beszélgettek.

- Nem tudom mit csináltok, de furák vagytok. - szedtem össze pár tiszta ruhát. - Mentem zuhanyozni! - hagytam ott őket megint, de mintha észre se vették volna, hogy mondtam valamit. Nem volt jó ötlet összeengedni őket. - Itt hagytam a törölközőm. - mentem mégegyszer vissza, immáron nadrág nélkül, mivel azt már levettem. Volt rajtam még egy nagy póló, ami kb a combom közepéig takart, de ez elég is volt ahhoz, hogy Seonghwa végre rám nézzen. Valamint még egy hatást kiváltottam vele, de ezt már apámból, mivel konkrétan kilökött a sAJáT szobámból, mert ne legyek nadrág nélkül a tanárom előtt. Pedig neki a pólót is szívesen levenném.

Miután megvoltam, csodával határos módon már nem voltak bent a szobámban. Helyette a konyhából hallottam őket. Na és mit láttam mikor lenéztem hozzájuk? Együtt főzőcskéztek. Jól összemelegedtek, mit ne mondjak. Esküszöm úgy érzem, mintha most két apám lenne.

- Szóval én nem lehetek együtt a tanárommal, de te igen? - kérdeztem az asztalon könyökölve, mire mindketten ide fordultak.

- Te még gyerek vagy, és együtt aludtál vele. A kettő nem ugyaz az.

- Fél év múlva 18 leszek! - vágtam rá.

- És mit kérsz folyton? Plüssöket! Gyerek vagy, és sokáig az is maradsz még.

- Azt mondtad így szeretsz... - mondtam szomorúan.

- Nem mondtam, hogy baj van veled, és hogy nem szeretlek. Egy szóval se. - jött ide hozzám, és egy kicsit a hajamba túrt. - Fontos vagy nekem. Szeretném hogy boldog legyél, de még nem mindig tudod eldönteni, hogy mi a jó, és mi a rossz.

- Miért ne tudnám? - vettem el a kezét.

- Nem tudod. És én tudom, hogy nem tudod. Talán majd kinövöd, de addig vigyázok rád.

- Nekem mindegy. - álltam fel az asztaltól. - Mehetek tanulni?

- Most? - nézett rám furcsán. - Te hívtad át Seonghwát.

- De most amúgy is lefoglalod, nekem pedig be kéne pótolni valamit. - ráadásul nem vagyok jól. Miért foglalkozik vele? És Seonghwa miért nem velem? Miért tesz ez ilyen féltékennyé? Semmi sincs köztünk.

Mint ahogy arra számítottam, Seonghwát aznap már nem láttam, mivel miután végeztek hazament. De persze nem úsztam meg ennyivel. Az egész ebéd azzal telt, hogy apám hatszor elmondta, hogy ilyet többet ne csináljak, mert nem szép dolog. Főleg akkor, ha a tanár ennyire törődik az egyik diákjával.
Nem mondott újat, ezt én is tudom. Még jó, hogy nem tudja miket szoktam gondolni róla, mert kitekerné a nyakam. Seonghwát pedig eljuttatná a börtönbe a végén, mert tényleg bármire képes miattam.
Hogy kéne bebizonyítani neki, hogy felelősségteljesen tudok eldönteni dolgokat? Mármint oké, tényleg vannak hülye döntéseim, de jó lenne egy kicsit önállósodni.