𝘠𝘰𝘶 𝘸𝘦𝘳𝘦 𝙏𝙤𝙤 𝙮𝙤𝙪𝙣𝙜 •ˢᵃⁿʰʷᵃ• ✓

28

Ma egészen kivételes nap volt, mivel kimentem az udvarra Wooyounggal. Ráadásul én kértem meg őt, hogy menjünk ki. Március vége volt már, így pár tanár is kint lézengett, tehát Seonghwa is. Most viszont próbáltam csak Wooyounggal foglalkozni, hiszen mostanában elég keveset voltam vele.

- Figyelj, te ugye nem leszel idol? - kérdezte, miután leültünk egy padra.

- Jaj, már te is kezded? Nem leszek. Nem akarok. Se időm, se kedvem, ne aggódj. - dőltem neki, ő pedig átölelt.

- Jólvan akkor. Nem akarom, hogy eltűnj emiatt. Mikor ránéztem az instádra és megláttam hogy mennyi követőd van, esküszöm megijedtem. - mondta, amin egy kicsit felnevettem.

- Pedig nem is teszek ki semmit. Tavalyi képek vannak csak kint rólam, nem tudom miért követnek be.

- Rakj ki újakat.

- Minek?

- Csak úgy. - vont vállat, majd kihúzta a telefonom a zsebemből. Belépett a fényképeimbe, és kutakodni kezdett. - Tessék, ez pont jó lenne. És nem is régi.

- De én nem akarok posztolni. Nem érdekel az instagram.

- Akkor majd én! - nyitotta meg a kamerát. Lőtt egy gyors fotót rólunk, rakott rá valami színesebb filtert, és már fel is töltötte az oldalamra. - Tökéletes.

- Ne lepődj akkor meg, ha majd téged is elkezdenek zaklatni.

- Áh, engem nem zavar. - legyintett, majd egy elégedett mosollyal hátradőlt. - Múltkor Yejivel ettem, és egy kicsit eljárt a szája. Szóval ti most összejöttetek, vagy mi?

- Hm? - lepődtem meg egy kicsit. Egyszer kinyírom Yejit. - Hogy összejöttünk-e? Nos... Nem igazán tudom...

- Mi az, hogy nem tudod? Elvileg meg is csókolt.

- Megcsókolt, már rég. De nem beszéltük meg, hogy most mi van köztünk. Talán ilyen... Nyitott kapcsolatban vagyunk. Nem tudom pontosan. - vontam vállat a végén.

- Akkor most meg is csókolhatnálak? - kérdezte, mire kérdően ránéztem.

- Meg akarsz csókolni? Vannak az udvaron még emberek, csak mondom.

- Igen, de engem nem zavar. - mosolyodott el ismét. - Csak vicceltem, csak vicceltem! - lökött el magától nevetve, mikor az arcához hajoltam.

- Én is így gondoltam. - mondtam, ő pedig csak tovább nevetett.

- Hé... - bökött meg a könyökével egy kicsit. - Régen voltunk már együtt. Suli után nem megyünk el valahova?

- Um... Nem tudom... Hova akarsz menni? Azt mondtad, nem szeretsz velem lenni.

- Igen igen, tudom, és sajnálom. Viszont az utóbbi időben nagyon hiányolni kezdtem a társaságod. Általánostól kezdve barátok vagyunk. Nem kellett volna azt mondanom neked...

- Ne aggódj miatta. - legyintettem. - Szívesen megyek veled bárhova. Most úgysincs tánc jövőhétig.

- Oh, akkor ma eljössz velem egy kávézóba? Nemrég nyitott a közelben. Ki szeretném próbálni.

- Persze, elmegyek. Hazaviszem a cuccom, aztán majd találkozunk a sulinál. Az úgy jó?

- Miért nem megyünk egyből az órák után? - kérdezte egy kis gondolkozás után.

- Nem akarok a táskámmal a hátamon sétálgatni. És amúgy is meg kéne beszélnem Seonghwával.

- Hm? - lepődött meg elég rendesen. - Miért kell vele megbeszélned? Oda mész, ahova akarsz.