𝘠𝘰𝘶 𝘸𝘦𝘳𝘦 𝙏𝙤𝙤 𝙮𝙤𝙪𝙣𝙜 •ˢᵃⁿʰʷᵃ• ✓

19

- Jó reggelt! - lépett be Yeji egy hatalmas mosollyal az osztályterembe. Újra suli. Már várom, hogy mivel fog zaklatni minket. - Oh, csak te vagy itt? - tette le a cuccát a helyére.

- Már Seonghwa is itt van, csak felszaladt valamiért az irodájába. - válaszoltam, mire az említett már itt is volt.

- Mi az? - kérdezte Yejitől, mivel mikor az asztalához ért nagyon bámulni kezdte.

- Hm... - pillantott rám, majd vissza rá, pontosabban a kezére. - Miért nem írtál, hogy volt valami? - kérdezte tőlem, bár egyáltalán nem értettem. És ahogy látom Seonghwa se.

- Miről beszélsz, Yeji? - kérdezte a tanárúr.

- Le van vágva a körme. Eddig mindig hosszú volt. Ha már az újévet összehoztam nektek, akkor illene tájékoztatni, hogy történt-e valami. - mondta kicsit durcásan, amin végül Seonghwa egy kicsit felnevetett.

- Most rövidebbre vágtam, mert az egyik ujjamon nagyon rövidre sikerült, és hozzá akartam igazítani a többit. Az ujjaimnak egyenlőre semmi köze Sanhoz, nyugodj meg.

- Egyenlőre? - kérdeztünk vissza mind a ketten.

- Egyenlőre. - pakolta ki a cuccait, Yeji pedig felém villantott egy perverz vigyort.

- Ne siettess már!

- Én várok. - vont vállat ezúttal egy lágyabb mosollyal, majd leült a helyére. - Tanárúr~ San szűz szóval--

- Yeji, az ég áldjon meg, fogd be! - vágtam azonnal közbe kissé piros fejjel. Miért kell elmondania neki?

- Most mi bajod? Szűz vagy nem? Seonghwa pedig kos. Már a csillagjegyekről sem beszélhetek, vagy mi bajod van? - kérdezte, amin ismét csak elvörösödöttem. De álljunk csak meg...

- Én nem szűz vagyok!

- Mi? - lepődött meg. - Akkor mi?

- Um... Rák? Július. Tudod...

- Ja! - jött rá végre ő is. - Akkor viszont sajnálom. - dőlt hátra a székében.

- Miért?

- A kos meg a rák nem igazán illik össze elvileg... - mondta szomorúan. - Mondjuk amilyen szerencsétlenek vagytok mindketten, hát nem is csodálom!

- Hé! - szóltunk vissza egyszerre.

- Mi lenne, ha inkább nem lovagolnál a témán? - kérdezte Seonghwa.

- Hármunk közül egyedül San lovagol.

- Te jó ég... - temettem az arcom a tenyereimbe, de legalább végre megjöttek a többiek. Mostmár Yeji nem beszélhet erről.

Ezt az órát feláldoztuk osztályfőnökinek, hogy megbeszéljük a dolgokat. Természetesen aki akart az mesélt, hogy mit csinált szünetben, átbeszéltük a következő félévet, majd jöhetett az ültetés, miszerint mindenkinek oldalt kell cserélnie, hogy akik a szélen ülnek, ne mindig egy irányba legyenek fordulva. Ezzel már tavaly is bepróbálkozott, de nem sikerült. Most viszont a lányok nem kezdtek el hisztizni, ami annyit jelent, hogy kénytelen voltam én is költözni Wooyounggal. Legalább hátul maradhatunk. Az egyetlen gond, hogy így pont rálátok Seonghwára mikor az asztalánál ül. Azt hiszem sokat fogunk szemezni mostantól.

Miután hazaértem a suliból, nemsokkal később kaptam egy üzenetet Seonghwától. Röviden és tömören megkérdezte, hogy holnap utolsó óra után van-e valami dolgom, majd miután nemmel válaszoltam, megkért hogy majd maradjak bent, mert valamit segíteni kell neki. Nem kérdezősködtem, holnap úgyis mindent megtudok. Ráadásul örülök, hogy egyáltalán vele lehetek.