𝘠𝘰𝘶 𝘸𝘦𝘳𝘦 𝙏𝙤𝙤 𝙮𝙤𝙪𝙣𝙜 •ˢᵃⁿʰʷᵃ• ✓

21

- Na milyen volt az estéd? - támaszkodott a padomra Yeji első óra előtt.

- Honnan tudsz erről is? - dőltem hátra sóhajtva.

- Tudtam hogy téged fog megkérni segíteni, és aztán amúgy is láttalak titeket a kávézóban. - mondta mosolyogva.

- Miről maradtam le már megint? - kérdezte Woo a padon könyökölve.

- Suli után egy kicsit vele voltam. De ennyi. Semmi érdekes nem történt. - hazudtam, csak hogy ne kezdjen el majd Yeji terveket szőni, hogy hogyan hozzon össze minket.

- Komolyan? Ezért hagytam ki az éves ingyen forrócsokim? Legközelebb megyek veletek gyertyatartónak, és összekötöm a kisujjatokat egy vörös fonállal! Miért nem vallotok már szerelmet? - kérdezte szomorúan. - Majd kifaggatom Seonghwát, hogy mit gondol. Te pedig majd az ölébe ugrasz, és kész is az esküvő! - csapta össze a kezeit.

- Nem akarom... - feküdtem el a padomon. Álmos vagyok. Este alig bírtam aludni a tegnap miatt.

Mivel Seonghwa tanítja a nyelvtant, ezért van akkora szerencsénk, hogy minden nap látjuk, és nem csak biosz meg ofő órákon. Szerencsénk... Igen, hát igazából nem. Rossz volt az óráját végig hallgatni. Vele akarok lenni, csak mi ketten, de úgy, hogy legalább megöleljük egymást. Nem hiszem hogy szeret engem, de akkor is jó lenne.

- Nem jössz ki? - kérdezte Woo, mivel miután kicsöngettek csak lefeküdtem a padra. Minden szünetben ezt csináltam. Nincs kedvem kimenni.

- Nem. - válaszoltam szűken.

- És nem baj, ha én kimegyek?

- Nem baj. - válaszoltam, ő pedig már itt sem volt. Becsukta maga után az ajtót, így elég csendes lett a terem. Még hallottam hogy Seonghwa valamit pakolászik, de hamarosan biztos ő is kimegy. Akkor talán egy kicsit becsukhatom a szemeim. Viszont természetesen nem az történt amit vártam, mivel hamarosan meghallottam a közeledő lépteit. Nekitámaszkodott a padnak, majd éreztem, hogy óvatosan a hajamba vezeti a kezét.

- Nem tudtál aludni, igaz? - kérdezte, miközben a tincseimmel játszott. - Hunyd be egy kicsit a szemed. Hosszú szünet van. - mondta, mire nekem szinte azonnal lecsukódtak a szemeim. Talán még sosem aludtam el ilyen gyorsan. Az érintése megnyugtató volt, és pont ez kell az én lelkemnek.

Mikor felébredtem már nem volt itt, ellenben az osztálytársaimmal. Egy perc és becsöngetnek. Átaludtam a szünetet. Viszont legalább ez végre az utolsó óra. Utána már csak egy gyors tánc, és mehetek haza aludni. Vagy inkább tanulni. Az alvás csak utána jön.

- Egy, kettő, három, négy- Állj! - hagyta abba a tanárunk a számolást. A mostani koreográfia most nagyon nehéz. Túl sok lépés van benne, amiket nagyon gyorsan kell megcsinálni, szóval most tapsolva adja ez ütemet miközben számol. Még sosem dolgoztunk ilyen lassan. - Ryu, emeld már fel a fejed! Lehajtott fejjel nem lehet fellépni!

- Elnézést. - hajolt meg egy kicsit az osztálytársam. Ő az egyik, én pedig a másik vezető táncos a csoportban, de nem igazán szeretek együtt dolgozni vele. Miután leérettségizem valószínűleg átmegyek máshova.

- Jólvan, fáradtak vagytok már. Mindjárt vége az órának. San, kész van már a szólód? - nézett rám, én pedig bólintottam. Egy hetem volt kitalálni egy saját koreográfiát. Remélem nem lesz szar. - Rakd be a zenét hozzá, a többiek meg nyújtsanak le addig! - utasította őket, mire már el is vonultak az egyik sarokba.

Kikerestem a zenét, ami most az egyszer egy valami kpop volt, majd miután a tanár rám figyelt, elkezdtem. Párszor volt valami értetlen tekintete, valószínűleg mert valami nem tetszett neki, de majd kijavítja.

- Ennyi? - kérdezte, miután vége lett a zenének, én pedig bólintottam. - Következő órára nyújts jobban. Beleteszünk egy spárgát. Meg igazából az egész elég instabil volt... - nézett végig rajtam, miközben úgy tűnt nagyon gondolkozik. - Ha sikerül ezt majd jól megcsinálni, akkor a következő versenyre szólóban mész, Ryu pedig majd választ magának másik párt.

- De még sosem voltam szólóban...

- Hát itt az ideje! Legalább tudsz otthon gyakorolni egyedül. Na, nyújts le te is, aztán mehettek. - mondta, én pedig már csináltam is. Egy szóló egy versenyre? Huha...