𝘠𝘰𝘶 𝘸𝘦𝘳𝘦 𝙏𝙤𝙤 𝙮𝙤𝙪𝙣𝙜 •ˢᵃⁿʰʷᵃ• ✓

27

Ahogy szépen lassan teltek a napok, én egyre kényelmesebben éreztem magam Seonghwánál. Végülis ez már a második hét volt. Egyedül a dolgozószobáját nem ismerem kívülről, de azt hiszem nem is fogom. Talán van ott valami, ami miatt nem akarja hogy ott legyek, de nem fogok faggatózni. Biztosan megvan rá az oka, hogy miért küld ki folyton.
Na de ezen kívül történtek még ám dolgok. Először is, Yeji sikeresen kinyomozta, hogy jelenleg együtt lakunk. Megígérte, hogy nem mondja el senkinek, de ettől függetlenül én nem nagyon bízom benne.

A szomorú viszont az, hogy szerintem apám konkrétan elfelejtett. A második verseny után egyszer se hívott fel, pedig tegnap tartották meg a döntőt is, amin végül második lettem. Mi a franc. Miért nem keres? Egyáltalán tudja még, hogy van egy fia?

Jó, mondjuk nem mintha zavarna. Itt van nekem Seonghwa, meg az a kurva sok üzenet, amivel instán halmoznak el az idegenek. Mintha egy idol lennék, vagy nem is tudom. Oh, meg ha már itt tartunk, a verseny közben kiszúrtam egy-két idolt, de a nevüket nem tudtam. Nem értettem hogy mit keresnek egy versenyen amin kilenc évesek is részt vesznek, de végül ma megtudtam, mivel pár random ember rám írt, akik ilyen cégeknél dolgoznak. De kutya se fog idolnak menni, így is agyvérzést kapok az iskola miatt. Kedves Seonghwától, hogy berakott plusz egy gyakorló órát, hogy ne a fellépésem előtt kelljen a tz-re gyakorolni, de így meg ma kell. Vasárnap van, holnap hétfő, hétfőn pedig biológia. És még csodálkozik, hogy múltkor nem volt időm se enni, se aludni.

- Már három órája a könyv fölött ülsz. Mikor végzel már? - hallottam meg Seonghwát, mikor belépett a nappaliba.

- Témazárót íratsz hétfőn, tanulnom kell, nem? - néztem rá.

- Ígyis-úgyis kettes lesz, nem mindegy?

- Mi? - kérdeztem vissza értetlenül.

- Hülye vagy a biológiához, te is tudod. Minek akarsz egyáltalán leérettségizni belőle? - ült le mellém.

- De a múltkor is sikerült az ötös! - vágtam rá, amire csak sóhajtott.

- Sikerült, mert szóban kérdeztelek. De nem csak így kéne mennie. Szerinted én leszek az egyetlen tanár, akinek majd felmondod a tételt? Elnézőbb voltam akkor, mert tudtam hogy nem voltál a legjobb állapotodban, de érettségin ezt nem fogod ennyivel megúszni. - fejezte be a szentbeszédét, amit csak unottan hallgattam végig.

- Menni fog. Tavaly is jók voltak a dolgozataim. Most nincs verseny, és jobban is ettem végig. Múltkor csak figyelmetlen voltam.

- Az első kérdésre a választ a harmadik feladatba írtad. - vette ki a kezemből a könyvet, és az asztalra rakta. - Menjünk aludni, mert fáradt leszel és aztán megint elrontasz mindent. - mondta, amibe bele is egyeztem.

A suliban nem éreztem igazán jól magam. Tudtam, hogy el fog jutni a többi diák és tanár fülébe a verseny, de nem gondoltam volna hogy ilyen hamar, és ez ilyen nagy dolog másoknak. Valaki szerintem még le is videózott, és ez nagyon kellemetlen.

- Te most tényleg idolnak mész, vagy mi van már? - jött oda hozzám Yeji egyből, mikor beértem a terembe.

- Mi bajod van? - mentem oda a padomhoz, ő meg követett. Itt volt már Woo is, aki csak csendben ült és a telefonját nyomkodta.

- Azt pletykálják, hogy Choi San gyakornok lett valamelyik ügynökség alatt. - mondta, amin csak röhögni kezdtem.

- Sok a hülye ember, de te legalább kitalálhatnád, hogy egy alapból mentálisan beteg idolt senki nem akar a cége alá. - pakoltam ki a cuccaim, majd leültem a helyemre. - Rám írt pár ember ezzel kapcsolatosan, de nem válaszoltam nekik. Nem leszek idol. - mosolyogtam rá.