𝘠𝘰𝘶 𝘸𝘦𝘳𝘦 𝙏𝙤𝙤 𝙮𝙤𝙪𝙣𝙜 •ˢᵃⁿʰʷᵃ• ✓

01

- Nyugodj már le! - nevetett ki Wooyoung, mikor az izgatottságtól ugrálni kezdtem. Évnyitó van, ami egyenlő azzal, hogy újra láthatom majd az ofőmet. A tavalyi bál óta meg van messengeren és nyáron beszéltem is vele egy keveset, de az nem elég. Újra érezni akarom a közelgését, mint azon az estén. Miért nincs több ilyen bál?

- Hol van? Hol van? Nem látom! - kezdtem el már majdnem hisztizni ismét, ma már harmadjára, pedig csak reggel nyolc van.

- Kit keresel? - hallottam meg Yuqit.

- Seonghwa tanárúrat. - vágtam rá, majd rá pillantva láttam ahogy elmosolyodott. - Mi van?

- Te tényleg bele vagy esve? Tavaly óta mindenhonnan azt hallom hogy vele táncoltál a bálon, aztán meg felvitt téged a házába. - mondta, amin eléggé meglepődtem.

- Vele táncoltam, de nem vitt fel magához. Oh, pedig milyen jó lett volna... - gondolkoztam el, amin csak kuncogott Wooyounggal együtt.

- Jó reggelt. - hallottam meg a téma főszereplőjét mögülem, mire én teljesen elsápadtam. Ugye nem hallotta?

- J- Jó reggelt. - köszöntem én is a többiek után, majd felé fordultam. Nem úgy tűnt, mint aki hallott valami bizarrt az egyik diákjától, de attól még mindig meg voltam ijedve.

- Ugh, minden rendben? Nagyon sápadt vagy.

- Igen, minden... tökéletesen rendben van. Én csak... uh... Egy kicsit- Szédülök, azt hiszem... - nevettem fel zavartan, amin Yuqi és Wooyoung csak röhögött. Kínos vagyok, tudom.

- Ha gondolod menj be, nagyon meleg van ma. Két osztályból már hárman is rosszul lettek, nem szeretném hogy veletek is történjen valami. - mondta, ami megint csak azt jutatta eszembe, hogy milyen kedves és gondoskodó.

- Nem, tényleg jól vagyok, köszönöm. - mosolyodtam el egy kicsit.

Miután az igazgató megnyitotta az évet, mindenki ment az osztályába. Három ofőt kell végig ülni, majd mehetünk haza. Mehetünk, de én nem fogok. A lányok egész biztosan majd beszélgetni fognak Seonghwa tanárúrral utána is, és én is maradok hátha hallok valamit róla.
Viszont miután kiosztotta az órarendeket és beszélni kezdett hogy milyen nehezek lesznek majd a dolgozatok, az eléggé elvette a kedvem. Jövőre fogunk érettségizni, és tudom hogy erre fel kell készülni, de akkor sem bírom mikor erről beszélnek. Sokkal jobban szeretem a spontán dolgokat.

- Szóval kinek hogy telt a szünet? - kérdezte az utolsó tíz percben, amire páran azonnal fel is emelték a kezüket. Igen, képes volt mind a három órát elhúzni azzal, hogy a programokat beszélte meg velünk erre az évre. - Rendben, akkor haladjunk sorban. Yeji, kezdesz? - kérdezte az osztálytársamtól, aki egy bólintás után bele is kezdett. Yeji a terem másik végében volt, balszélen a tanári asztal előtt, én pedig jobb fal mellett leghátul. Itt ülök már az első évemtől kezdve, szóval már megszoktam hogy mindig én vagyok az utolsó mikor Yeji kezd el valamit. Természetesen ez most sem volt másképp, és mivel én egész nyáron Wooyounggal voltam, így nemigazán tudtam mit mesélni. De igazából nem lett volna rá idő, mert kicsengettek és szinte mindenki egy emberként pattant fel, pakolta össze a cuccait és távozott a teremből. Egyedül pár lány, én, és Wooyoung maradt bent, aki rám várt.

- Jössz? - hajolt fölém a barátom.

- Menjek? - kérdeztem vissza, miközben Seonghwát néztem ahogy épp a többiekkel beszél.

- Ugysem mondasz neki semmit. Csak szomorú vagy tőle, azt meg nem akarom látni. - válaszolta, amire csak sóhajtottam. - Hm... Jó, akkor ha nem válaszolsz akkor megcsókollak.

- Nekem mindegy, úgyis meleg vagyok. - vágtam rá reflexből, és pont ekkor halkult el mindenki, tehát valószínűleg a sarokban lévő pók is tökéletesen hallotta.

- Te meleg vagy? - kérdezte Seoyoung kíváncsian. Rápillantottam Seonghwára, majd azonnal felkaptam a cuccom és elmentem, természetesen Wooyounggal a nyomomban.

- Baszki, baszki, baszki! - kezdtem el ütögetni a fejem egyre erősebben amint kiértünk a suliból, amíg Woo le nem állított.

- Ne bántsd már magad! - nézett rám mérgesen. - Megtudták, és akkor mi van? A fiúk nem hallották, a lányok pedig mind fujoshik.

- De Seonghwa is hallotta... Mi van ha homofób, és ezért megutál? Szinte mindegyik tanár nyíltan homofób... - mondtam kétségbeesetten.

- Ha homofób lenne biztos nem táncolt volna veled te birka! - pöckölte meg a homlokom, mint mindig mikor valami hülyeséget csinálok vagy mondok.

- Úristen, de ha eszébe jut hogy azért táncoltam vele mert meleg vagyok vagy vonzónak találom, akkor is vége! Istenem! - ütöttem volna meg ismét magam, de Wooyoung lefogta a kezem. Általános óta van meg ez a rossz szokásom, és mivel Woo már azelőtt is velem volt, így sokszor már előre tudja, hogy mikor kell megfognia a kezem.

- Jó, ha ennyire aggódsz emiatt, akkor írj neki. - vont vállat. - Kérdezd meg hogy mit gondol.

- Oké! - vágtam rá, és ezt teljesítettem is, amint hazaértem. Vagyis természetesen vártam vele este nyolcig, hátha akkor már nincs dolga.

Percekig frissítgettem, de semmilyen változás nem történt. Nem tudtam elhinni. Letiltott volna, vagy csak elmenekült? Mindenesetre, ez olyan volt mintha a szívembe szúrtak volna egy nagy konyhakést. Remegni kezdtem, a könnyeimet pedig képtelen voltam elfojtani. Nagyon szarul indul ez az év.