el akartam menekülni,
csak rohanni és rohanni, el,
akár a világ végére is, de aztán
rá kellett döbbennem, hogy a gond,
ki elől hiába is futok, én vagyok.
YOU ARE READING
Insomnia
Poetry_ _ _ insomniában szenvedő, örök-éber lelkem szilánkjai - valahol, messze keringve az űrben. ❝letépem a bőrt arcomról, csontjaim széthullanak. ennyi vagyok, ennyi voltam - szertefoszló árnyalakok, lélegző szervezetbe csomagolva.❞ _ _ _
