felhőkön akartam ugrálni
és csak repülni vágytam,
mégis föld alatti járatokban
próbálok vakon tapogatózni –
merre a kiút?
YOU ARE READING
Insomnia
Poetry_ _ _ insomniában szenvedő, örök-éber lelkem szilánkjai - valahol, messze keringve az űrben. ❝letépem a bőrt arcomról, csontjaim széthullanak. ennyi vagyok, ennyi voltam - szertefoszló árnyalakok, lélegző szervezetbe csomagolva.❞ _ _ _
kiút
felhőkön akartam ugrálni
és csak repülni vágytam,
mégis föld alatti járatokban
próbálok vakon tapogatózni –
merre a kiút?
