ahogy a levél öleli körül a szárat,
ahogy a maghéj a magot,
a tüskés burok a gesztenyét,
a napsugár az arcokat –
úgy nem fogsz te soha ölelni engem.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Insomnia
Şiir_ _ _ insomniában szenvedő, örök-éber lelkem szilánkjai - valahol, messze keringve az űrben. ❝letépem a bőrt arcomról, csontjaim széthullanak. ennyi vagyok, ennyi voltam - szertefoszló árnyalakok, lélegző szervezetbe csomagolva.❞ _ _ _
soha
ahogy a levél öleli körül a szárat,
ahogy a maghéj a magot,
a tüskés burok a gesztenyét,
a napsugár az arcokat –
úgy nem fogsz te soha ölelni engem.
