égetik a nyelvem
kimondatlan szavaim.
visszanyelem őket,
de alig csúsznak le torkomon,
félúton megakadnak.
STAI LEGGENDO
Insomnia
Poesia_ _ _ insomniában szenvedő, örök-éber lelkem szilánkjai - valahol, messze keringve az űrben. ❝letépem a bőrt arcomról, csontjaim széthullanak. ennyi vagyok, ennyi voltam - szertefoszló árnyalakok, lélegző szervezetbe csomagolva.❞ _ _ _
