elásom a senki földjén
lelkem törött darabjait,
hátha majd kicsírázik,
és a földből kihajtva virágot hoz –
bizonyságul: van élet a halál után.
BINABASA MO ANG
Insomnia
Poetry_ _ _ insomniában szenvedő, örök-éber lelkem szilánkjai - valahol, messze keringve az űrben. ❝letépem a bőrt arcomról, csontjaim széthullanak. ennyi vagyok, ennyi voltam - szertefoszló árnyalakok, lélegző szervezetbe csomagolva.❞ _ _ _
