mert tőröket szúrtam
a szívembe, csak hogy
teszteljem, vajon érez-e még –
látom a vért, de most nem fáj.
na, most ez élet vagy halál?
YOU ARE READING
Insomnia
Poetry_ _ _ insomniában szenvedő, örök-éber lelkem szilánkjai - valahol, messze keringve az űrben. ❝letépem a bőrt arcomról, csontjaim széthullanak. ennyi vagyok, ennyi voltam - szertefoszló árnyalakok, lélegző szervezetbe csomagolva.❞ _ _ _
élet vagy halál?
mert tőröket szúrtam
a szívembe, csak hogy
teszteljem, vajon érez-e még –
látom a vért, de most nem fáj.
na, most ez élet vagy halál?
