– mi a baj? – kérdezik,
és én tényleg szeretnék
legalább egyszer őszinte lenni,
mégsincs bennem erő, csak annyi,
hogy azt suttogjam: semmi.
YOU ARE READING
Insomnia
Poetry_ _ _ insomniában szenvedő, örök-éber lelkem szilánkjai - valahol, messze keringve az űrben. ❝letépem a bőrt arcomról, csontjaim széthullanak. ennyi vagyok, ennyi voltam - szertefoszló árnyalakok, lélegző szervezetbe csomagolva.❞ _ _ _
semmi
– mi a baj? – kérdezik,
és én tényleg szeretnék
legalább egyszer őszinte lenni,
mégsincs bennem erő, csak annyi,
hogy azt suttogjam: semmi.
