hadd osszam meg veled
létem sivár pusztaságát,
hadd legyünk egymás mécsesei –
hadd hallgathassam kettőnk
visszafojtott lélegzetét..
YOU ARE READING
Insomnia
Poetry_ _ _ insomniában szenvedő, örök-éber lelkem szilánkjai - valahol, messze keringve az űrben. ❝letépem a bőrt arcomról, csontjaim széthullanak. ennyi vagyok, ennyi voltam - szertefoszló árnyalakok, lélegző szervezetbe csomagolva.❞ _ _ _
