letépem a bőrt arcomról,
csontjaim széthullanak.
ennyi vagyok, ennyi voltam –
szertefoszló árnyalakok,
lélegző szervezetbe csomagolva.
YOU ARE READING
Insomnia
Poetry_ _ _ insomniában szenvedő, örök-éber lelkem szilánkjai - valahol, messze keringve az űrben. ❝letépem a bőrt arcomról, csontjaim széthullanak. ennyi vagyok, ennyi voltam - szertefoszló árnyalakok, lélegző szervezetbe csomagolva.❞ _ _ _
